Városi reáliskola, Esztergom, 1878

10 ság megalapítója, Romulus-féle név után sovárgott. De Romulus király volt, a köztársaság által száműzött királyi méltóság pedig még ekkor is igen gyűlöletes volt a rómaiak előtt. E nevet, ő, ki a köztársasági szellemet épen az által akarta megölni, hogy azt lehetőleg kímélni fogja, fel nem vehette. Megelégedett az Augusztus vagy divinus (felszentelt) névvel, mely őt a halandók fölé emelte s isteneket illető tiszteletnyilvánitásokban részesité. „Személyének ezen eszelős istenitése," mint Schöppner mondja, „egyetlen eset volt, hol ő félszázados uralkodása alatt jellemző eszélyessége s mesterkélt szerénységétől eltért". Pacuvius néptribun izgatására, vele együtt több polgár az imperatornak szentelé fel magát, miáltal azon kötelezettséget vállalták magukra, hogy Augusztust semmi körülmények között túl nem élik. Az imperatort ez ajánlat zavarba hozta s azt visszautasította; de Pacuvius belátott Augusztus jellemébe s hivatkozva személyének sérthetlenségére, vakmerően dacolt Augusztus szabadkozásaiva! A világ urai, a szabadság gyermekei, így pecsételték meg szolgaságukat. Míg a polgárháborúk tartottak, a hadsereg megnyerésére forditá minden törekvését: később lerázva magáról a katonákat, a nép kegyeit vadászta. A senatus, figyelmének kiváló tárgyát képezte. Hogy e testület tekintélyét emelje, kizárta abból a polgárháborúk alatt becsúszott csőcseléket, a senatorok számát hatszázra szállította le. A senatus reformja a mily szükséges, oly veszélyes is volt. Oly egyéneket kellett abból kizárni, kiket a polgárháborúk mindenre megtanítottak. Augusztus rendkívüli eszélyességgel oldotta meg e kérdést. Ügyes fondorlatai és rábeszélései következtében 190 leköszönt. Ezeknek meghagyta a jogot senatori tógát viselhetni, megtartották a látványok és nyilvános lakomáknál senatori helyeiket ; külsőleg tehát senatorok voltak, habár jogaikat elvesztették. Midőn a senatus igy szervezve volt, Agrippa által annak főnökévé hirdetteté magát. A senatus főnöke élethoszszig az szokott maradni s a testület tanácskozásaiban először szavazott; már e körülményeknél fogva is nagy volt az imperátor befolyása a senatus tanácskozására, nagy annál is inkább, mert e testület ez időben már csak mint államtanács szerepelt s egyébb teendője nem volt, mint az imperátor akaratát szentesíteni. Jó hangzású cim volt ez a democratikus rómaiak előtt, kedvenc cime volt Augustusnak is, mert ezzel