Városi reáliskola, Esztergom, 1878

11 korlátlan hatalmát igen ügyesen palástolhatta. Az imperátor meghagyta a nevet, bogy a rómaiak higyjenek a dologban s reméljék a régi alkotmány visszaállítását. A rómaiak csak­ugyan ugy tekintették Augustus ezen ujabb méltóságát, mint a köztársasági alkotmány visszaállításának biztos előjelét, — pedig neki minden törekvése annak megsemmisítésére volt irányozva. — Hogy ezt elérje, nagyszerű ünnepélyek, s fejedelmi lakomák által iparkodott felidézni a közmegelégedést. Folyto­nos tevékenysége, győzelmes csatái által nem engedett időt a polgároknak, hogy észrevegyék a szabadság lassú, de biztos hanyatlását. Nagyszerű vizvezetések-, paloták-, templomok- és csarnokokat építtetett; gazdagság és külső jólét mutatkozott mindenütt. A városban hemzsegtek az idegen szerencse lova­gok, kelet tudósai és művészei. A sesterciusok záporként hul­lottak a polgárokra; a fejedelem megtöbbszörözte a kiosztá­sokat ; ő oly jó volt, hogy a törvények ellenére még a tizenegy évnél ifjabb gyermekeknek is adott. A nép között négyszer annnyi búzát osztatott ki mint a mennyit rendesen kapni szoktak, s a polgárok nem szégyenlették magukat a szegények lajstromába igtatni s a nyilvános gabona és alamizsna osztoga­táskor a forumon megjelenni. A kielégített tömeg mulatságért kiabált, — volt erről is gondoskodva. Játékok rendeztettek az amphitheatrumban, a circusban, viadorjátékok, versenyfutások, vadászatok, athléták harcai, fényes és költséges tengeri ütkö­zetek (naumachiák), trójai játékok, lóháton és szekereken való körmenetek, diadalmenetek, vallási ünnepélyek, — szemlék a lovagok felett, melyekben a fejedelem maga is különös kedvét találta, — szerette az elléptetés szertartását, mely egy felséges nézőjáték volt. A miveltebb osztályok ezeken kivül látogatták a színházakat, hol a régi mimjáték helyét a pantomimus fog­lalta el, mely müalakban a ballet és opera összesítve, az érzé­kiség és sikamlósság legmagasb fokát érte el. E gondtalanul szórakoztató élet, e fény, e pompa, elragadta a római népet, mig másrészt a kéjelmes élvek között a régi idők szabadságérzete, erényei, tova tűntek. Ez atyai kormány, de főleg saját bűneinek kárhoztatása, minden rendű és rangú polgár hajlamát, ragaszkodását sze­rezte meg neki. Gyalázattal halmozta el a triumvirátust, kár­hoztatta a proscriptiokat, a kegyetlen üldözéseket, melyeknek annyi jeles polgár esett áldozatul. — Midőn hatalma a fegy­verek erőszakával megalapitva, népszerűsége ily fogásokkal

Next

/
Thumbnails
Contents