Városi reáliskola, Esztergom, 1878

17 A polgárok iránt igen leereszkedő volt. A meghívást bárkihez elfogadta. Egy alkalommal roszul vendégeltetvén meg, e tréfás megjegyzéssel búcsúzott el a házi úrtól: „Nem is tudtam, hogy mi oly bizalmas lábon állunk egymással." Svetonius írja, hogy midőn Augustusnak akár barátság kedvéért, akár vallásos indokból korán kellett felkelnie, azon házi emberének hajlékába ment aludni, ki a kérdéses helyhez, hol a fejedelemnek megjelenni kellett, legközelebb lakott. Midőn a nép a bor drágasága miatt panaszkodott, azt válaszolá neki: „Agrippa elég jó vízzel látott el benneteket." Egy katona bizonyos peres ügyében védelemért fordult hozzá, Augustus teendői miatt ügyvédét akarta elküldeni maga helyett, mire a katona azt válaszolá: „Midőn karomra volt szükséged, én is helyettest küldöttem?" — a fejedelem személyesen ment védeni. Az utcán egy rongyos polgárt pillantván meg, panaszra fakadt, hogy a „Romanos rerum dominos, gentemque togatam" ily elhagyatott állapotban kell látnia. A történelem egyébiránt a haza atyjának népszerűségét igen furcsa színben tünteti fel, midőn feljegyzi róla, hogy a senatusban ruhája alatt vértet és kardot hordott, mi kissé alkalmatlan lehetett, különösen melegebb tájakon — és tiz megbízható senatorral környezteié magát, kiket barátjainak nevezett ugyan, de kik mindazáltal rája nézve boszantó társaságot képeztek; sőt annyira óvatos volt, hogy nem bocsátotta maga elé a senatort, mielőtt át nem vizsgálták, hogy nem hord-e magával rejtett fegyvereket. Mig a dic'ator kiséret nélkül védetlen testtel járt-kelt a leigázott városban, Augustus után három cohors hurcolta régi vasszers"ámait, abban a városban, melybe az előtt hatvan évvel a legkisebb fegyverrel sem volt szabad belépni. Tudott ő nagylelkű is lenni. Cornelius Cinnának, ki a legveszélyesebb összeesküvést koholta ellene, megbocsátott, sőt még consulnak is kinevezte ; barátját pedig a jeles Fabius Maximust, ki vele titokban Pianosa szigetére ment, midőn száműzött unokáját Posthumus Agrippát meglátogatta, csak azért, mert szemtanuja volt a császár megindulásának oly egyén irányában, kinek megbocsátani nem akart s Fabius ezt nejével, neje pedig Liviával közölte, — titokban kivégeztette. Szerette a tudományokat. Uralkodói gondjai mellett egy napot sem engedett eltűnni anélkül, hogy ne irt, olvasott vagy szónokolt volna: sőt az utolsó polgárháborút és a dictator 2