Városi reáliskola, Esztergom, 1877

IO nok kívánságokat tápláló ábrándnak kellett syria pusztáin kigőzölögni, hogy a szántóföld rabszolgái emberekké válhassanak s a pusztulás tengeréből egy uj társadalom, a polgárság üdvözölhesse feltámadása első hajnalát. Mig a lovagok százezrei Ázsia rónáin kalandoztak, a városi lakosok a zsarnoki nyomástól megszabadulva meggazdagodtak s az úgynevezett patrícius családok mellett, előre törekvő polgárság tört magának utat és a kiváltságos osztály által bitorolt jogokban részesülni kivánt. Hogy ezt kivihessék tömörülniök kellett. A polgárok csakhamar társaságok-, egyesületek-, úgynevezett céhekbe, Scandináviában, Gildákba') állottak össze. Ezen egyesületeknek sikerült hosszú harcok után a patrícius családok aristokraticus hatalmát megtörni s maguknak a város kormányzásában kellő befolyást szerezni. Hogy ez heves harcok nélkül elérhető nem volt, nagyon természetes. A szenvedések között ujjá született polgárok azonban, edzett jellemmel gyűlölték a szolgaságot s falak-, árkokés tornyokkal védve, bátran szembe szálltak a nemesekkel s jogaikat azok ellenében szerencsésen ki is vivták. E mozgalmakban a főszerepet ezen egyesületek játszották, így Cambrayban, miután a városi polgárok sokáig civódtak püspökükkel, 1076-ban községbe esküdtek

1) Milánóban már a ') Gildának neveztetett a Scandinávoknál a vallási lakomák egy neme, hol a jelenlevők három szaru sört ittak ki: egyet az istenek, másikat a régi hősök, harmadikat elhunyt rokonaik s barátaik tiszteletére. Céljuk hármas volt: lakomára gyűlni, egymást segíteni és politikai értekezleteket tartani. Ha valamelyikök megöletett, tartoztak öt megbőszülni, ha pedig valamelyik társuk követett el gyilkosságot, a többiek tartoztak őt a menekülésben segiteni ; midőn a társulat valamelyik tagját veszély környezte, tizenkét tag éjjel nappal őrizte őt. Ha egy tag a törvény elé idéztetett vele ment az egész Gilda; egymást mindenben úgy segítették mint a testvérek. E társulatok rövdi idő alatt nemcsak Német, hanem Angol és Franciaországban is elterjedtek. Azon körülmény, hogy ezen egyesületek egyházi és királyi rendeletek által tiltva voltak azt bizonyítja, miszerint törekvéseik éle az akkori társadalmi viszonyok ellen volt irányozva. — V. ö Wilda „Das Güldenwesen im Mittelalter" 1831. Koppenhága. •) Cives Cameraci male consulti, conspirationem, multo tempore susurratam et diu desideratam, juraverunt communiam, quod nisi factam, concederet conjurationem denegarent universi introitum Cameraci reversuro Pontifici; quod et factum est, Cambrayi krónika, Recits des histoires des Gaules et de la France XIII. 476.