Városi reáliskola, Esztergom, 1877

11 X-ik században „credentia" név alatt céhféle társulatok voltak. A német kereskedő városok a Hanzát alapiták, mely Európa minden nagyobb városát átkarolta s védte a kereskedőket a háborúk, rabló lovagok és a sokféle zsarolás ellen. Pénzzel és hadsereggel rendelkezett s tagjait gazdagok és hatalmasokká tette. Franciaországban hasonló célból „Chompagnie des Marchands" társulat alakult. Az alföldi tartományokban a tenger áramlásai ellen gátak, töltések emelésére alakultak társulatok. Hazánkban a bányavárosok léptek szövetségre. Mindezen egyesületek szélesebb kiterjedést nyerve, megalapítói, védelmezői lettek a polgárok szabadságainak. A társulási szellem megadta a lökést azon mozgalomnak, mely a polgárok részéről a kiváltságos osztályok ellen volt irányozva. Első volt Milánó a roncaliai mezőkön, hol követei I. Frigyes parancsait szétszaggatták és lábbal tiporták. E bátor fellépésre a többiek is fellélekzettek. A lombardi városok egymással szövetkezve véres áldozatok árán 1183-ban kivívták szabadságaikat. A példát követték a sveizi, hollandi és német városok, melyek rövid idő alatt elég erősek lettek a fejedelmekkel is szembeszállani. Végre a testületek még az állam fölé is kerekedtek mint a Hanza s a közvetlen birodalmi városok. Olaszországban pedig a városok, mindmegannyi önálló köztársaságokká alakultak s dicsőségüknek, de a boldogtalan eldaraboltságnak is alapját megvetették. A fejlődés oly rohamos volt, hogy nemsokára a büszke nemes nem szégyenlett imádott bálványáról, a maga ellenséges hatalmáról lemondani. Sokan a nemesek közül a vidékről a városokba költöztek, polgári nevet vettek fel s békés odaadással hajtották fejeiket az egyenlőség áldásos védszárnyai alá. Sokan pedig váraikban maradtak, hol apródok, pompa és fény által körülvéve, akarták fitoktatni elavult nemességüket. Ezek bár a városi községektől nem függtek, hatalmas aristocratiát alkotni nem birtak, mert a polgárok éber szemekkel kisérték minden mozdulataikat s ellenséges törekvéseiket meg-