Városi reáliskola, Esztergom, 1877

36 bat, Kassa, Buda, Pest, melyet már Rogerius „magna et ditissima villa „teutonicának" nevez, — Győr, Komárom, Korpona, Zólyom, Besztercebánya, Szamobor,, Jászó, Luprechtháza, Dobrója, Bába-szék, Nyitra, Késmárk stb. ') Hogy mily gyöngéden ápolta IV. Béla a polgári rendet, kitűnik e szavaiból: „Akarjuk" igy szól 1267: 2. c. „hogy minden udvarnokaink a szabad polgárok (hospitum liberorum) jeleskedő névvel diszeskedjenek". Megengedte továbbá, hogy a lakosok a városokhoz közel eső udvarnoki faluikat elhagyhassák, a várba és a vár alá költözhessenek. így az esztergomi polgárok engedelmet kaptak, hogy a várba fészkelhessék meg magukat. így kezdenek a XII. század második felében a kőfal és bástya erődök, a falak és tornyokkal várszerüleg erősitett városok épülni. Az előtt a várak inkább csak földsáncok fatörzsek- és gerendákkal erősített táborhelyek voltak, mig a tatárjárás után, rendes középkori várakká változtak át. E várak,' a közelükben fekvő városok acropolisait képezték. Mint a hajdani Róma capitoliuma, Athen és Corinth acropolosai, ugy emelkedtek e várak v árosaink kiváló magaslatain. A várban állott az egyház, ide vonultak a polgárok ünnepeiken, ide a veszély napjain, s itt készültek a háborúk idején a végső küzdelemre. Hazánk régibb városaiban legtöbb helyütt máig ott láthatók a fellegvárak romjai: Esztergom-, Pécs-, Nyitra-, Veszprém-, Eger-, Soprony-, Zágráb-, Pozsony-, városokban és más helyeken. Feltalálhatók ezek Erdély flandriai gyarmatainak eredeti római, dáciai telep helyein is.

2) V. István (1270—1272) megengedte a győri polgároknak, hogy azon tájról, melyet még máig is holt városnak hivnak, az úgynevezett győri dombra, mostani lakhelyükre költözhessenek

;

;). ') Cod. Dipl. IV. I. 329—332 ect. „renovari iterato condi" „in certam ct novam formám redigi" olvashatók. Még a tatárjárás előtt Karakó és Chrapundorl' (Erdélyben) polgárait szabaditék levéllel látta el. aj Müller Vertheidtigungs-Kirchen in Siebenbürgen. II. 211. III. Endre 1295-ki oklevelében „placuisse nobis et piacet Hospites nostros de Jaurino ad Castrum trasferre Jaurinense" . . . mondja V. István.