Városi reáliskola, Esztergom, 1877

37 A szepesi szászoknak 1271-ben kelt levelében az 1222. 19. cikkben megerősített szabadságait bővebben felvilágosítja s a kiváltságolásnak azon természetes okát adja, hogy a földmivelés és iparnak élő nemzet, nem jártas a nemesek törvényeiben, különben is bir saját törvényekkel, melyek szerint peres ügyeit, szabadon választott grófja által intézteti el'). III. Endrs (1290—1301) velenczei neveltetésénél fogva, buzgó ápolója volt a polgári rendnek. Közte és Albert közti viszályban, békebiztosokkal már nemcsak egyházi s világi urak, hanem a városi polgárok is szerepelnek, élükön a budai bíróval-). 1291-ben a tordai polgárokat, szabadítók levéllel ajándékozta meg. A pozsonyi polgárok hűségét, kik Alberttól igen sok károkat szenvedtek, — házaik elégtek, szőllőik tönkre tétettek, — megjutalmazta; felmentette őket a pozsonyi főispán hatósága-, személyeik-, lovaik-, áruikat pedig az országban található minden vám alól. Ha valaki a város határain kívül vétséget követett el, s ezután a városba vethette magát, egyedül saját birája által volt elitélhető, sőt a városban lakó zsidók is részesültek a polgárok szabadságaiban. Az 1291-ben Székesfehérvárott tartott országgyűlésen a 6-ik cikkben, V. István által adott kiváltságokat megerősítette; az 1298: 19. cikkben, minden polgárok szabadságait biztosította. Nevezetes III. Endre törvényeiben az, hogy a várjobbágyok meg sem említtetnek, mi mint Szalay mondja arra mutat, hogy köztök és a „servientesek" között mindinkább megtörtént a „fusió" mire Kézaynak szavai is utalni látszanak. Ezen várjobbágyok közül a mint sokan a nemességbe olvadtak, úgy bizonyára számtalanok városi polgárokká is lettek, főleg ott, hol a megye központi erőssége kiváltságokat nyert. Az árpádház kihalta után bekövetkezett trónvillongások >) „Quia in Jure Nobilium nequeunt conversari, agriculturis et laboribus intenti proprio jure et lege speciali perfruuntur. •) V. ö. Czeh értekezését Hormayrnak 1831. szóló Históriai zsebkönyve és Lichnovszky : „Geschichte des Hauses Habsburg" IX. 23. s. k.