Városi reáliskola, Esztergom, 1877

23 a pápák a rabszolgákat, kiknek nagy része keresztény volt, fel akarták szabadítani. Apostoli királyunk nem is késett azt elrendelni, de törekvése a főbbek részéről makacs ellenszegülésre talált. Most a római sz. szék oda hatott, hogy legalább az engedtessék meg a foglyoknak, miszerint uraik földjeit miveljék s ebből éljenek. A pápák ez utóbbi szavainak lett is némi sikere. Sokan a rabszolgák közül uraik engedelmével, földmivelésre adták magukat s mint ilyenek, „servi conditionati" szegődött szolgáknak neveztettek. A többiek továbbra is uraik udvarai körül maradtak, mesterségeket űztek, vagy más munkákat végeztek és udvarnokoknak ,,ud\vornici" h ivattak. Sz. István most a nagy kiterjedésű várbirtokain levő hadi foglyok közül, a keresztényeket felszabaditá s részben várai aljában telepité le, ') részben az egyházaknak ajándékozta. Az utóbbiak idővel mint egyháznemesek, jeles kiváltságokban részesültek s a püspökök bandériumait alkották. A főurak nagyrésze a király példáját követte. Többen azonban ellenszenvvel fogadták ez uj intézkedéseket s boszuból szolgáikat még jobban elnyomták. A sz. király tehát más uton segitett rajtuk, midőn a kiket csak találhatott magához váltotta s gondoskodott arról is, hogy a szegődött szolgák közül a családosak ioo, a nőtlenek 24 byzanci aranyon magukat kiválthassák. Az udvarnokok vagy ministerialisok, a királyok, főurak, egyházak, monostorok udvaraiban mint alsóbb tisztek, mint művészek és kézművesek, mint szakácsok és pohárnokok s a t; vagy uradalmaikban mint vadászok, halászok, vincellérek serfőzők s a t. szolgáltak, még pedig oly kötelezettséggel, hogy ezen szolgálat alól sem maguk, sem ivadékuk ki nem bontakozhattak. A rabszolgáktól csak annyiban különböztek, mennyiben uraik által, csak a jószágokkal adathattak el. '') >) „Minden vármegyében voltak a királyoknak cselédei, kik általában udvarnokoknak, különösen pedig ministerialis oknak neveztettek." Fessler. ») Az udvarnokok egész nyugot-európában „ministeriales" név alatt ismeretesek.