Városi reáliskola, Esztergom, 1872

4 gyűljenek ; mert annak egyik főtárgyát képezé, az elhunyt igazgató fölött tartott emlékbeszéde az új igazgatónak. A reáliskola termek e nap reggeli 10 órakor, az ezen ünnepélyre meghívott számos, és minden rendű és rangú vendégekkel a zsúfolásig megt'-ltek. A városi képviselet, a megyei néptanítók egylete Kanonok elnökükkel, a városi elemi iskolák tanitói kara testületileg vett részt; mig a megye, a kir. törvényszék, a főkáptalan, a helybeli fögymnasiutn, aföegyházi megyei papnövelde, a kir. városi polgárság számos egyesek által volt kellőleg képviselve. Tíz órakor megjelent az újonnan megválasztott, és bevezetendő igazgató Dr. Feichtinger Sándor úr, kíséretében tekint. Kollár Antal Esztergom sz. kir. városának Főpolgármestere, és volt országgyűlési képviselője. A köztiszteletben álló iskola barát, és város elöljárója, lelkesedetten ragadá meg a szót, üdvözölvén meleg szavakkal a gyülekezetet, majd fejtegetvén a tanoda keletkezését, és fentartására tett áldozatát a Városnak, hatásos szavakkal emlékezett meg az elhunyt igazgató érdemeiről, és végre hízelgő szavakban mutatá be az új igazgatót a tanári testületnek, és a jelenlevő összes ifjúságnak. Köztetszést nyert jeles beszéde közt az öröm és hálaérzet éljenekben tört ki a közönség részéről. A polgármester úr után T. Kaán János igazgató tanár, mint ez intézet legöregebb tagja, e szavakkkal üdvözlé az igazgatót: „A tanári kar és tanitványaim nevében üdvözlöm Tettes Feichtinger Sándor főorvos urat, mint az esztergomi reáltanoda igazgatóját. Széleskörű tudományára és az eddigelé is tanúsított tanügyi buzgóságára építjük reményünket, — miszerint Tettes Ur mindent el fog követni, mi tanodánk felvirágzását czélozza — és igy nem csak városunknak, hanem szép hazánknak is díszére váljék. Ezen meggyőződésben mondunk : Éljen." Mire meghatóan válaszolt a beigtatott igazgató ur következő beszéddel: „Tekintetes lőpolgármester Úr ! igen tisztelt közönség ! Midőn Esztergom szab. kir. városának nagyérdemű képviseletéből és buzgó tisztikarából alkotott közgyűlése, engem f. é. april havának 17. az általam nem keresett, nem várt, városi alreáltanodai igazgatóság tisztjének reám ruházásával becses bizalmával megtisztelni méltóztatott, egyrészt legfényesebb polgári kitüntetésben részesített, de egyszersmind nemes kötelesség teljesítésére is hivott fel. Hogy a bennem helyzett bizalmat kiérdemeljem, és kötelességeimnek megfelelhessek, e nehéz és általam — mint a tanodai dolgokban újonc előtt — csak némileg ismert pályán nehéz terhekkel kell megküzdeni : a tanintézetnek eddig szerzett méltó fényét és di-