I. István Állami Általános Fiúgimnázium, Esztergom, 1959
delkezünk, a kommunizmus csak óhaj marad. Napjaink forrongó problémái Lenin elképzeléseit akarják valóra váltani. Az új technika, a modern ipar számára megfelelő, az automatikát, az elektronikát értő munkásokat kell nevelnünk, művelt, a termelés alapjaiban tájékozott, gyakorlati készséggel rendelkező és a kommunista eszmeiségtől áthatott ifjúságot kell nevelnünk. Ezen az ünnepi évfordulón mi, pedagógusok, mint a műtermében a szobrászművész, aki kissé távolabb lépve megszemléli a márványtömbbői kibontakozó művet, felmérjük mi is eddigi eredményeinket, s azután folytatjuk munkánkat, az új szocialista ember mintázását. Bár a szocializmus teljes győzelméért vívott harcunk útja buktatókkal tarkított, eddigi eredményeink lelkesítők. Eltűnt a magyar nép műveletlensége. A villany, a könyv, az újság, a film, a színház, a rádió, a televízió, az oktató szó körtámadásban őrli fel a műveletlenséget. Csak 15 év kellett hozzá, s Magyarországon nem az a munkás, vagy paraszti sarj számít exotikus kivételnek, aki betört a kultúra sáncai közé, hanem éppen az, aki kívül tétovázik. Amit felszabadulásnak mondunk, amikor visszagondolunk a 15 évvel ezelőtt lejátszódott történelmi fordulóra, az voltaképpen csak a felszabadulás első, igaz, hogy döntő lépése volt. A felszabadulás megnyitotta előttünk az utakat előre és felfelé, de ezeken az utakon végig kell mennünk, hogy a felszabadulás adta lehetőségekkel élhessünk, hogy a felszabadulás művét kiteljesíthessük. A felszabadulás állandó folyamat. Valami, ami napról-napra, eredményről eredményre, egyre jobban valósággá válik. Felszabadultunk a fasizmus és a kizsákmányolás alól, felszabadultunk a népi műveletlenség nyomása alól, de még nem minden alól szabadultunk fel! Mennyi kételyt, mennyi'félelmet, mennyi tétovaságot kell megszűntetnünk, hogy valóban szabadok legyünk! S ugyanakkor mennyi önzés, kényelemszeretet bénítja még mindig lépteinket! S minden bámulatos előrehaladásunk mellett menynyi tudatlanság, mennyi szellemi közöny vár még leküzdésre itt is, ott is! Igen, a felszabadulás állandó folyamat. Állandó harc, amelyet 15 évvel ezelőtt győzelmesen vívtak meg a szovjet csapatok, de amely változó formában, változó feltételek között ma is tart. Mi, pedagógusok a felszabadulás tényének jegyében munkálkodunk ma is. Felszabadulok és felszabadítók vagyunk mi is. Felszabadítói másoknak és munkánk közben és által magunknak is. Azokat a fegyvereket forgatjuk, amelyeket 1945. áprilisában adott kezünkbe a törienelem. 15 esztendő nem nagy idő egy nemzet életében, de ezt a 15 évet aranybetűk őrzik népünk históriás könyvében. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk legjobbjai — s köztük mi pedagógusok is — jó úton haladunk afelé, hogy hazánk a megvalósult szocializmus országává váljék. Népünk jobban, mint valaha, bízik a felszabadító szovjet nép békét őrző erőfeszítéseinek sikerében, abban, hogy az atomerő, a nukleáris fizika korszaka száműzi a háborút, és elhozza a népek boldog tavaszát. 6 Zentai Núndorné tanár
