I. István Állami Általános Fiúgimnázium, Esztergom, 1959

/

ISKOLÁNK NÉVADÓJA

Iskolánk Esztergom szülöttének, a magyar történelem egyik legnagyobb és leghaladóbb egyéniségének, az országépítő István királynak nevét hirdeti; Első királyunk uralkodása óta több mint 900 év telt el. Alakjának, mint a világtörténelem minden nagy alakjának jellemzését, életművének értékelését, az egyes korszakok legkülönbözőbb módon végezték. Való igaz, hogy történelmünk nagyjai között nincs még egy olyan jelentős egyéniség, akinek nevéhez századokon keresztül annyiféle nézet sokszor, cél- zatos és reakciós magyarázat kapcsolódott volna, mint az övéhez. Minden korszak a magáénak vallotta, minden irányzat benne látta példaképét, vele igazolta tettét és célkitűzéseit.

Alakja hamarosan legendás hőssé és eszményképpé nőtt a magyarság emlékezetében. Halála után alig néhány évtizeddel I. László király és a keresztény egyház, érdemeiért a szentek sorába emelte. A vérzivataros századokban hozzá zengett az ének: „Hol vagy, István király”, és hozzá fordultak ihletért a költők, írók, szobrászok és festők. Őrá hivatkoztak a dolgozó szabadokat elnyomó uralkodók, és feudális nagybirtokosok, de hozzá fohászkodtak az elveszett ősi szabadságukért harcba induló elnyomottak is. Őt állították példaképül a bomló társadalom bírálói a nemesi osztály elé, amely először feudális anarchiába, majd parasztháborúba és a mohácsi katasztrófába döntötte az országot. István királyban látták a reformáció magyar követői az ősi, puritán keresztény egyház megteremtőjét, de az ő nevében küzdöttek a Habsburg-barát egyházi és világi körök is a tiszta katolikus ország, a „Regnum Marianum” megvalósításáért. S ahogyan őt idézve küzdött a konzervatív nemesség a polgári forradalom minden haladó eszméje ellen a XIX. században, éppen úgy benne vélték megtalálni szellemi vezérüket a XX. századi magyar imperializmus, majd a „szentistváni gondolat és állameszme” hívei is.

Felmerül a kérdés, hogy ilyen sokféle és sokszor egymásnak ellentmondó értékelés után tanulhat-e István király életművéből a szocializmust építő magyar nemzedék. Vajon egyénisége és munkássága alkalmas-e arra, hogy példaképül álljon a mai fiatalság előtt? Ezekre a kérdésekre határozott igennel válaszol a marxista történetírás. István egyéniségéről ezt mondja: . . . „a legendák írói többnyire szentéletű, imádkozó, könnyező

öregembernek rajzolták. István király sokkal több volt ennél. Erős, határozott irányító, aki lépést akart tartani a fejlődéssel, elszántan vette fel a küzdelmet a régi rend hívei ellen, és a haladás útjára vezette a magyar népet.” (Történelem a középiskolák számára, 1949. 30. 1.) A marxista társadalomtörténet első összefoglalója, Molnár Erik már a felszabadulás előtt azt állapította meg Istvánról és apjáról, Gézáról, hogy ők voltak a „magyar történelem első nagy forradalmárai” (Molnár Erik: Szent István.

7