I. István Állami Általános Fiúgimnázium, Esztergom, 1959
Az abszolutizmus idején a hazafias szellemű városi tanács a meghirdetett tanári állásokra jelentkező 10 cseh és német tanárt nem tartotta alkalmasnak a tanításra, így a tanítást csak akkor kezdték meg, mikor magyar képesítésű tanárok jelentkeztek szolgálatra. Jellemző a tanári kar szellemére az első tanévben hozott határozat, mely a tantárgyak előadásában és az intézet ügyeinek kezelésében kizárólag a magyar nyelv használatát engedélyezte. (Az abszolutizmus korában létesült más iskolákban a német volt a hivatalos és tanítási nyelv.) Ezzel a bátor, hazafias szellemű határozattal hárem évvel előzték meg az októberi, diplomának a magyar' iskolákban a magyar nyelvnek elsőbbségét elismerő rendelkezését. 1860-ban a városi tanács kérésére engedélyezték a harmadik osztály megnyitását. Ezzel az iskola az akkoriban érvényes rendelkezések szerint teljes „al-reáltanodá"-vá lett. 1865-ben bevezetik rendkívüli tantárgyként a latin nyelv tanítását. A reáliskola rajzaival részt vett az 1867-i párizsi világkiállításon, ahol a magyarországi reáliskolák munkáikkal nagy aranyérmet nyertek. Erről Eötvös József akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter dicsérő leiratban értesítette az iskolát. 1883-ban Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter évi 2000 Ft államsegélyt állított be az al-reáliskola fenntartására. 1907-ben az iskola fennállásának 50. esztendejében a város engedélyt kapott az V. osztály megnyitására, melyhez 3000 korona államsegélyt is kiutalt a miniszter. Ugyanez évben az I. osztályba jelentkező tanulók nagy száma következtében az I. osztályt párhuzamosítani kellett. Az eddigi helyiség szűknek bizonyult, és a város a ferencrend székhazának egy részét bérelte ki az iskola céljaira. 1911-ben a közoktatásügyi minisztérium megadta az intézet V- VIII. osztályának a nyilvánossági jogot és az érettségi vizsgák tartásának jogát is. Ezzel az iskola főreáliskolává alakult. Ebben a tanévben a tanulók létszáma már 315 volt. A bérelt helyiség csak átmeneti megoldást nyújtott, az új, impozáns iskolaépület terve elkészült. Felépítését, melynek költégeiből az állam a nagyobb részt vállalta, azonban megakadályozta az első világháború kitörése. A világháború alatt az • ideiglenes helyiséget is katonai célokra foglalták le. Ez alatt az elemi iskolában és a bencés gimnázium tantermeiben folyt a tanítás. A Tanácsköztársaság idején a tanulóifjúság tagjai közül sokan jelentkeztek a Vörös Hadseregbe. Többen részt vettek a cseh imperialisták elleni harcban. Közülük többen megsebesültek, Hajabács László, az iskola egyik legjobb tanulója hősi halált halt a proletár haza védelmében. Az ő emlékére vette fel iskolánk KlSZ-szer- vezete a Hajabács László nevet. A második világháború végén, 1944. október 10 én az iskola épületét katonai célokra foglalták le. Az iskola a volt Széchenyi internátus épületébe költözött. Az egyre sűrűbben megismétlődő bombatámadások, majd a frontvonal harci cselekményei a tanítást lehetetlenné tették. A tanulók, akik elmentek a tanításra, többet tartózkodtak az óvóhelyen, mint a tanteremben. Az iskola, könyvtárát, és fizikai szertárát aknatalálat érte. így értük meg a felszabadulást. III. Iskolánk története a felszabadulás után újabb szakaszába lép. Az államosítást követő egyesítésig azonban-még külön kell áttekintenünk a két iskola múltját. A volt bencés gimnáziumban Esztergom felszabadulása után április 5-én indult meg a tanítás összevont osztályokkal, csökkentett óraszámmal. 1945. augusztus 17-én a szovjet csapatok vették igénybe az épületet. így a következő tanévet a tanítóképzőben kezdték meg törött ablakok mellett. Október 17-től a hideg miatt qsak váltogatott beosztással folyik a tanítás heti 5 napon át. November 24-től végleg szünetel. December 8-án visszakapja az intézet az épületét, így 1946. január 21-én 9
