I. István Állami Általános Fiúgimnázium, Esztergom, 1959

intézet ügyeinek kezelésében kizárólag a magyar nyelv használatát engedélyezte. Ezzel a bátor hazafias szellemű határozattal 3 évvel előzték meg az októberi diplo­mának a magyar iskolákban, a magyar nyelvnek elsőbbségét' elismerő rendelke­zését. Továbbá nagyszerű visszaemlékezni arra, amikor a Tanácsköztársaság idején a tanulóifjúság tagjai közül sokan jelentkeztek a Vörös Hadseregbe. Többen részt vettek a cseh imperialisták elleni harcban, közülük többen megsebesültek, Hajabács László, az iskola egyik legjobb tanulója, hősi halált halt a proletár haza védelmé­ben. Az ő emlékére vette fel az iskola KISZ-szervezete a Hajabács László nevet. Az elmúlt évtizedek alatt a tanulók ezrei kerültek ki az iskolából és ezek közül számosán mindenkor bátor hitvallói voltak a demokráciának. Ebben az időben az iskolában főleg a szegényebb sorsú bányász- és munkásgyerekek nyertek oktatást, s az ebből folyó demokratikus szellem töretlenül megmaradt egész működésén ke­resztül. E néhány példa is arra mutat, hogy az iskola tantestülete és annak tagjai közül számosán igaz hazafihoz méltóan nevelték, tanították az ifjú nemzedéket és az iskola tanulóifjúságának jelentős része e tanítás szellemében nevelkedett. Mint már említettem, a 275 év alatt sok változás, sok probléma volt az iskola életében, a leglényegesebb változás mégis 1945-ben a felszabadulással következett be. Fontos határállomás ezen belül az iskola fejlődésében a fordulat éve, az iskolák államosítása. Ettől az időtől beszélhetünk arról, hogy az iskola, a gimnázium, a leg­szélesebb tömegek felé nyitotta meg kapuit. A felszabadulás előtt a munkások és szegényparasztok gyermekeinek nagy része a népiskolát #sem végezte eh mert a tan­kötelezettség csupán formális volt. A felszabadulás után gyökeresen megváltozott a helyzet. Az új társadalmi rend kialakulása nagy lépéssel vitte előre közoktatá­sunkat a fejlődés útján. A népi hatalom megteremtésével megszüntettük a régi ural­kodó osztályok műveltségi monopóliumát. Felszámoltuk az oktatás feudális, kleri­kális jellegét. A munkás-paraszt hatalom a nép legszélesebb tömegei számára meg­nyitotta a művelődés útját, szélesen kifejlesztve oktatásügyünk demokratizmusát. Már 1946-ban megszületett az egységes, minden 6-14 éves gyermek részére köte­lező 8 osztályos általános iskola. A gimnázium alsó négy osztálya és a polgári iskola beolvadt az általános iskola felső tagozatába. Ennek megfelelően négy évfolyamos gimnáziumi és technikumi rendszer jött létre. A nyolc osztályos általános iskolát valósággá tenni, a középiskolák hálózatát kiszélesíteni, és az oktatás tudományos színvonalát biztosítani csak az egyházi iskolák államosításával lehetett. Ezzel meg­szűnt hazánk az egyházi iskolák üTolsó bástyájává lenni Közép-Európában. A fel- szabadulás után az általános és középiskolák tantervi anyagát megszabadítottuk a tudománytalanságoktól és a marxizmus-leninizmus alapjaira helyeztük. A társadalom magáénak érzi és támogatja iskoláinkat. Az elmondottakból láthatjuk, hogy oktatási rendszerünk a felszabadulás óta nagyot fejlődött, állandóan tökéletesedett. A gyors társadalmi haladás azonban szükségessé teszi, hogy ifjúságunkat jobban készítsük fel az életre, a szocialista építés gazdasági és kulturális feladatainak megoldására. Pártunk VII. Kongresz- szusának határozatai népünk igaz törekvéseit fejezték ki, amikor a szocializmus alapjai lerakásának gyorsabb befejezésére szólították harcba dolgozóinkat. A dol­gozók tudják, hogy a szocializmus jobb, boldogabb életüket teremti meg, tudják, hogy a szocializmus valamennyiünké, akik építjük, gyermekeinké, unokáinké, a jövő nemzedékéé. A szocializmus felépítése népünk millióinak' vágya. Becsületes alkotó munkájának értelme, célja. A szocializmus tudatos építése azonban sokoldalúan művelt embereket kíván és teremt. A jövő szocialista állampolgárai, akik ma még az iskola padjaiban ülnek, joggal elvárják az iskolától, hogy olyan nevelést kap­janak, amelynek segítségével az iskola elvégzése után megtalálják boldogulásukat 4

Next

/
Thumbnails
Contents