I. István Állami Általános Fiúgimnázium, Esztergom, 1959

az életben. Az 5 törekvéseiknek már nem vet gátat a kapitalista társadalom farkastörvénye. Előttük szabad a pálya, terveiket, reményeiket valóra válthatják. Képességeiket kibontakoztathatják, tehetségüket fejleszthetik. A társadalom számít is alkotó erejükre, dolgos kezükre, értelmükre, mert nálunk a társadalom és az egyéni érdek között teljes a harmónia. A -"szülők pedig fokozott mértékben kívánnak támaszkodni az iskola segítségére, elfoglaltságuk miatt is, meg azért is, mert a megváltozott körülmények között sok esetben a maguk tudását már elégtelennek tartják gyermekeik nevelésére.

Az eredményeket úgy kell tehát tovább fejlesztenünk, hogy megalapozzuk a holnap iskoláját, - amely éppen a szocialista megalapozottsága miatt lesz képes a megvalósított szocialista társadalom gyorsan fejlődő igényeinek kielégítésére. Ennek megfelelően az iskolától várjuk:

1. az élet és az iskola kapcsolatának megszilárdítását,

2. a korszerű műveltség alapján a tömegek általános műveltségének fokozását termelési, műszaki ismereteinek fejlesztését,

3. a magasabb színvonalú kommunista nevelést. <

A három alapelv szorosan összefügg, elválaszthatatlan egymástól. Az alapelvek közül az első az új, amely eddig még nem szerepelt oktatási rendszerünkben, a másik kettő már eddig is célkitűzés volt, és igen komoly eredményeink vannak a végrehajtásában. A három alapelv megvalósítását dialektikus - egységben kell felfogni. Az iskola és a gyakorlati élet összekapcsolása érdekében már három1 éve folynak kísérletek megyénk iskoláiban. Ebben a munkában az esztergomi I. István Állami Általános Gimnázium igazgatója, tantestülete megyénkben példát mutatott, mert még az iskolareform, illetve a törvény megjelenése előtt sok gonddal, problémával küzdve, hozzáfogtak az iskolának az élethez való közelebb hozásához, az elméletnek a gyakorlattal va\i egybehangolásához, illetve összekapcsolásához. Az 5+1-es oktatási rendszerrel kapcsolatban a frontáttörés megyénkben lényegében sikerült. Az új iránti lelkesedés és megértés leküzdötte a kezdeti nehézségeket, s így a legalápvetőbb személyi és tárgyi feltételeket az 5+1-es képzéshez sikerült biztosítani. A tanulók elméleti és gyakorlati képzése általában a legjobb szakemberek kezében van, akiknek a kiválasztásában az érdekelt üzem és iskola vezetői igyekeztek érvényesíteni az igényesség elvét, politikai és szakmai vonatkozásban egyaránt. A tapasztalat az, hogy a tanulók is szeretik és megbecsülik a velük foglalkozó munkásokat, műszakiakat, mérnököket.

A gyakorlati foglalkozásoktól tehát azt várjuk - és az eddigi tapasztalatok szerint jogosan -, hogy az elméleti ismereteknek gyakorlattal való összekapcsolása révén a tanulók jobban megértsék az elméleti ismeretek szükségességét, Összefüg- gés.eit, törvényszerűségeit. Ezért helyes az a törekvés, hogy a gyakorlati oktatás az egész iskolai élet átfogója legyen. Ne érezzen és ne lásson különbséget a felnövő ifjú a gyakorlati és az elméleti órák értéke között. Szoros összefüggésbe kell hozni - mint ahogy erre törekszik ez az iskola is - az elméleti tárgyakat a gyakorlati élettel. A tanulók tudatában fokozatosan ki kell alakítani, hogy a szocialista társadalomban a fizikai munka nem alsóbbrendű a szellemi munkakörnél, ellenkezőleg, minél inkább gyakorlati jelleget ölt az eddig értelmiséginek nevezett munkaterület, annál inkáb növekszik annak megbecsülése, értékelése a társadalom előtt. Természetesen mindez nem jelentheti az elméleti műveltségnek még csak bizonyos fokú süllyedését sem, mert hiszen társadalmi fejlődésünkkel párhuzamosan tökéletesedő technika, a fizikai munka minden területén magasabb szellemi igényeket támaszt a dolgozókkal szemben, vagyis a fizikai dolgozóknál is szükség- szerű követelmény az egyre nagyobb elméleti tudás.

5