Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1942

9 Elmúlnak mindezek, te megmaradsz, Mint ócska köntös, úgy avulnak el... Te pedig ugyanaz vagy És éveid nem fogyatkoznak el." (101. Zsolt.) Amikor a három ifjú sértetlenül lép elő a tüzes kemencéből, Nabukodonozor a pogány király magasztalja Istent : ,,Az ő jelei mily nagyok, és csodái mily hatalmasak. Országa örökkévaló ország és hatalma nemzedékről-nemzedékre fennmarad. (Dán. III, 100.) A mennyország szava is örökkévaló magasztalás : „Éjjel-nappal nem vala nyugtok mondván : Szent, szent, szent az Ür, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő. Ezek az élőlények dicsőséget és tiszteletet és áldást mondtak a trónon ülőnek, az örökkön örökké élőnek." (Tit. Jel. IV, 8—9.) Ezt hirdeti az Egyház imája is. Minden könyörgés végén magasztaljuk Krisztust, aki „él és uralkodik mindörökkön örökké", a zsoltárok végén „Dicsőséget" mondunk, a szent lecke után a felelet : „Deo gratias," az evangélium után : „Laus tibi, Christe." A prefáció pedig ezekkel a szavakkal kezdődik : „Valóban méltó és jogos, illő és üdvös az, hogy mindenkor és mindenütt hálát adjunk Neked." És ez nem változik a legnagyobb üldözések, a legszomorúbb romlottság idején sem. „Telve van az ég és föld dicsőségeddel." Ebben a pillanatban, amikor az emberek milliói elvakultan rohannak egymásnak, mikor a gyűlölet és átok minden szívben fokozódik, amikor országról-országra vonul az egyházüldözés áramlata, a zsolozsma kezdetén változatlanul így buzdítjuk egymást imára : Örvendezzünk, jertek, az Ür előtt, Ujjongjunk üdvünk sziklája előtt ! Hálával lépjünk szine elé reggei És ujjongjunk előtte énekekkel. (94. Zsolt.) A szentmiseáldozat ma is üdvösségünk forrása. „Ez az áldozat, Urunk, kérünk tisztítson meg minket bűneinktől, hiszen a kereszt oltárán az egész világ bűnét elvette." (A szent keresztről szóló fogadalmi mise secretája.) „Ennek az áldozatnak bemutatásával az egész világ bűneire bocsánatot adtál." (A gyászmise könyörgéseiből.) Hitünk szava nem hagy kétségben : Az egész föld kerekségét nézve az állandóan, másodpercről-másodpercre megújuló szentmiseáldozatnak ugyanaz a hatása, mint volt a kereszt áldozatáé. Ha napi 300.000 szentmisét veszünk, egy másodpercre több mint 30 szentmise jut. Minden másodperc bűnhalmaza mellett ott van az Ür Jézus vére is, „amely kiontatik a bűnök bocsánatára." S amint mi sem keressük a gonoszság képét, ha a jóságban gyönyörködhetünk, az Űristen is elsősorban ezt látja a földön. Ott van azután az „örök dicséret" : a zsolozsma istendicsőitésének mindennap felhangzó szava sok százezer ajakról. És ennél sincs perc, hogy valahol a föld kerekségén ne mondanák. Ha így magunkévá tesszük a liturgiában az Egyháznak (a földön továbbélő Krisztusnak) érzelmeit, Krisztussal közösségben mondhatjuk a szentmise átváltozási főrészének befejező szavait : „Általa és vele és benne van neked, mindenható Atyaisten a Szentlélekkel egyetemben minden tisztelet és dicsőség." így szivünk tud örvendezni a jelen világnak minden nehézsége között is. „Az Ürban való örömünk a mi erősségünk." (II. Esdr. VIII, 10.) „Áldjad én lelkem az Urat és emlékezzél minden jótettére... Jól tartja jóval minden vágyad és mint a sas, megújul ifjúságod." (102. Zsolt.) „Kérünk, mindenható Isten, hogy a vett adományokért