Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1942

32 A zenekar tagjai : /. hegedű. : Homor Kálmán VIII., Páder János VIII., Zsámboky József VI., II. hegedű : Varga István VII., Skuta Kálmán V., Urvölgyi György III., III. hegedű : Nagy Lajos VII., Csincsura Kálmán V., gordonka: Schweitzer Miklós VII., nagybőgő: Kottler Ottó VII., zongora : Búkor Gyula VII., harmónium : Wiesenbacher Sándor VIII., klarinét : Tihanyi Ferenc VI., trombita : Nelhűbel Ágoston VIII., puzon : Tóth Károly V. o. t. Zeneoktatás. Intézetünkben hegedűt tanultak heten, gordonkát ketten, zongorát pedig kilencen Geyer Béla vezetésével. A tanulók névsora és érdemjegye : Hegedű : VI .o. Zsámboky József 1. V. o. Csincsura Kálmán 1, Skuta Kálmán 1. III. o. Urvölgyi György 1, Visnyovszky Roland 1. I. o. Olaszy Endre 2, Pézsa István 2. — Gordonka : III. o. Bogárdy László 1. VI. o. Boromissza Tibor 1. — Zongora : IV. o. Salzinger József 1. III. o. Daróczy László 1, Früchtl Ede 1. II. o. Jenei László 1, Szoláry Imre 2. I. o. Malaczkov Lajos 2, Polák Miklós 1, Szalay Gyula 1. Képesség megállapító vizsgálat. A középiskolai tanulmányokra különösebben alkalmas elemi iskolai tanulók képességvizsgálatára intézetünkben először a tavalyi évben került sor. Ezek közül az I. osztályt négyen végezték el intézetünkben a „kat. falusi szegény tehetséges tanulók nevelési alapjának" támogatásával, minden tekintetben megfelelő eredménnyel. Névszerint : Mácsik Dezső, Szorgalmas István, Tóth István és Tóth Mihály. A VKM a tapasztalatok megbeszélésére az idei év vizsgálatainak előkészítésére márc. 12—13-án Budapesten értekezletet tartott. Ezen Dr. Horváth Detre és Dr. Rozmán Erik vettek részt. Az idei év versenyvizsgálatai ápr. 19—20-án voltak. Intézetünkhöz 19 tanulót irányítottak, akik már ápr. 17-én megérkeztek, s így több alkalom volt megismerésükre. Megmutathattuk nékik Esztergom városát. C) Erkölcsi nevelés. A valláserkölcsi nevelés. 1899. szeptember 17-én Fehér Ipoly pannonhalmi főapát ezekkel a szavakkal tette le iskolánk mostani épületének alapkövét : „Fundamentum aliud nemo potest ponere, praeter id, quod positum est, quod est Christus Jesus. Más alapot senki sem vethet azonkívül, mely vettetett, mely Krisztus Jézus." (1. Kor. III. 12.) Talán sohasem látszott annyira igazoltnak ez a szentpáli mondás, mint napjainkban, amikor az eszmények után való lázas kutatás és keresés olyan utakra vezette az embereket, amelyek végén a csalódás, kiábrándulás és meghasonlás vár rájuk. Ezzel szemben a katolikus nevelő büszke öntudattal és megingathatatlan hittel mutathat ma is az Egyház 2000 esztendős nevelési eszményképére, az Istenemberre, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, akiben az ember minden szép, jó és nemes vágyának és törekvésének beteljesülését megtalálja, és akinek evangéliuma megtanít bennünket arra, hogy csak a katolikus vallásban gyökerező erkölcsi elvek lehetnek szilárd eszközei és biztosítékai a boldog egyéni és társadalmi életnek. Ennek a gondolatnak a kifejtése, növendékeink lelkében való meggyökereztetése és öntudatosítása volt világnézeti nevelésünk legfőbb célja. Mindig Krisztussal élni, krisztushordozónak lenni a világban, az istenfiúság állapotát mindennél többre értékelni, azt még harc és küzdelem árán is megőrizni : ez volt törekvéseink alapvető tétele. Csak a megszentelő kegyelem birtokosa a teljesértékű