Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1941

50 kiképzési vezető, törzscsapatparancsnok és szakaszparancsnok dr. Márkus Pál, Bélay Iván, Homor Pál és Boromissza Jenő vettek részt. A csapatkrónikában nincs helye érzelgősségnek, mégse tagadjuk : amikor az utolsó szentendrei tábor árbocáról is lehullott a zászló, és a hajónál a búcsúzó Hollók után felhangzott a kiáltás : a viszontlátásra jövőre, Szentendrén . . . sok kemény, víztől és napfénytől edzett Holló nehezen nyomta el a búcsúkönnyet. Sok fáradságnak, de sok szép, értékes — nemzeti szempontból is komoly — munkának voltak vizivezetőink és cserkészeink napszámosai. Talán kiemelkedik ez a beszámoló a tábori jelentések szűkszavúságából. De nem hagyhatjuk említés nélkül azt a tényt, hogy a Holló csapat, mint az első magyar vidéki vizicsapatnak és egy, az ezeréves teremtő magyar szellemtől átitatott bencés intézet csapatának kötelessége is — kiemelkedve szűk életteréből — ha sokszáz magyar diák, levente, vizicserkész és cserkészvezető szakkiképzésének támogatásával, az Országos Vizivezetés hasznos munkatársává igyekszik bizonyulni. Ha rajtunk áll, hallgatólag vállalt kötelességünknek a jövőben is eleget teszünk. A szentendrei szép napok elmultával kissé aggódva vártuk az őszt. Idén kerül megrendezésre az V. országos vizicserkész-verseny. 1935-ben volt az utolsó — számunkra az első —, melyen Kasszián atya nélkül kellett résztvennünk. Akkori eredményünk szép volt : két fiatal őrsünk a 2. és 3. helyezést vívta ki, egy vándordíjat is hazahozva. Az idei versenyt meg kell nyernünk, ha hívek akarunk maradni nyári hatalmas munkánkhoz és kivívott nevünkhöz. Az első jel kedvező. A verseny színtere: Szentendre ... A vizet jobban ismerjük, mint a pestiek, talán jobban, mint a hazai Dunát. Előkészületeink folytak. Két fiatal őrsöt neveztünk be. Egyik nyeri a versenyt (?), a másik látni megy . . . Váratlan akadaly : a verseny időpontjával egybeesik az iskolai Veni Sancte. így természetesen a diákok nem mehetnek a versenyre . . . Kínos napok, ideges próbálkozások. Ha a Hollók távolmaradnak a versenytől, az egész vizívilág félreérti és kineveti őket. Végre a hagyományos, Kaszszián atyától örökölt, mindent legyőző szellem rávezet a megoldásra: Hirtelen, a verseny előtt pár nappal összeszedünk egy érettségizett őrsöt a tisztikarból. Csupa Szentendrén járt legény, aki vállalja a párnapos „utótábort". Homor Pál vezetésével Bélay Iván, Komán Béla, Kubovics Gyula, dr. Márkus Pál, Somfai György, Somfai Ferenc, Urbán Vilmos. Nem hallgathatjuk még el, hogy amennyire sajnálta a versenyt rendező budapesti bencés parancsnokság fiataljaink távolmaradását, annyira örült az öreg őrsünknek az Országos Vizivezetés. Ki is jelentették, hogy saját őrsüknek tekintik és amennyire kötelező pártatlanságuk megengedi, nekünk drukkolnak. Hogyne, hiszen csupa nyári munkatársukat látták viszont. (Különben a verseny után már sok gazdánk akadt volna . . .) A versenyre őrsicsónakkal eveztünk le az indulási helyre, Budapestre. 3 „öreg" és 9 fiatal őrs jelentkezett a rajthelyen. Minden eredményt külön-külön megállapítottak az öreg és a fiatal kategóriában és összesítve is. Az eddigi versenyeken még nem fordult elő, hogy a legjobb fiatal őrs ne az abszolút győztes is lett volna. Az első versenyszám a 12 órás őrsi portyázás volt. A pesti cserkészvizitelepről negyedóránkint indulva a szentendrei parttal szemben kellett táborozni éjjel, és reggel jelentkezni a verseny rendezőségénél. Indulás-