Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1941

Si kor a felszerelést, az evezést, a kormányzást, a kikötéseket, a táborverést pontozták. Az úszásnál két feladat volt. Egyik : csendes vízben váltóúszás időre. Másik : kb. 250 m távon igen hideg és nehéz vízben kellett az őrsnek úgy végigúsznia, hogy teljes öltözetét (cipőt is) csomaggá kötve feje felett, szárazon kellett végigvinni. Evezős verseny : őrsi csónakban kellett egyenes távon időre leevezni. Bár a rendezés lelkiismeretes volt : sok függött a kisorsolt csónaktól és pályától. Térképverseny : különböző egyszerűbb-bonyolultabb feladatokat kel­lett ai őrs minden tagjának önállóan megoldania. Ezt a versenyt a fiatal őrsöknél a szemaforral való jeladás helyettesítette. Először zajlott le a Hollók nélkül... Legizgalmasabb szám az őrsi, viziakadályverseny volt. LJszó geren­dán áthatolás, sarkantyú, kötélvetés, vízbőlmentés, vontatás, szlalom kormány nélkül stb. A legtöbb tudást kívánó pont pedig az egyéni verseny volt. Az őrsök­nek 8 különböző viziügyességben kellett megmérkőzniök és a sorsolás döntötte el, melyik versenyző mihez kerül ? Az egyes feladatok voltak : csáklyázás, kormányevezés^ elsősegély, vízrajz, vízrendészet, kötélmun­kák, vízbőlmentés, vizisportismeret. Tehát elméleti és gyakorlati ismere­tek vegyesen. Itt aztán humoros esetek is adódtak. A X. orsz. vizitábor kiképzési vezetője, aki nem rég még nagy gonddal gyűjtögette a vizitiszti vizsga részére a ravasz tételeket — most saját kérdésével került szembe. A tisztitábor egyik egyik legjobb csáklya-oktatóját olyan döntőbíró pon­tozta nagy szakértelemmel és szigorúsággal, aki nemrég még a „ponto­zottól" tanulta a helyes csáklyázást. Stb. . .. Már ekkor vidáman vettük az ilyen eseteket, mert ahogy közeledtünk az utolsó számokhoz, egyre jobban lehetett érezni, hogy nem kell ,,a szentgyörgymezei kertek alatt hazamenni". Az eredményhirdetés csapa­tunk krónikájának legszebb napjai közé tartozik örökké. „Az V. országos vándordíjas vizicserkészversenyek abszolút győztese az esztergomi 14. számú Holló csapat versenyőrse. Nyerte a Főcserkész Ür ezüstpajzsát és a legjobb magyar vizicserkészcsapat címét." Versenyőrsünk a 7 versenyszámban együtt elérhető 600 pontból 515 pontot szerzett meg, az utánunk következő második helyezett 486-t, egy fiatal őrs. Kicsit már feszélyező is volt, hogy az őrs minden tagja fogott már valami díjat, és még mindig a 14-es Hollókat szólították. Ugyanis a 7 versenyszám közül hatot csapatunk nyert meg. Csak az evezősverseny­ben nem sikerült a győzelem. A diadalmas viziversenyen csak egy fájt az „öregeknek" : hogy nem a fiatalok álltak a helyükön és nem mutathatták meg ők is, hogy különbek elődjeiknél. De a sok győzelmi trófea, a viziversenyek történetében eddig szokatlanul : egy helyen ott ragyog a vizimuzeumunkban és teljesíti fel­adatát : buzdítja a fiatalságot az új, elkövetkezendő nagy versenyekre, amikor újból, de már új legénységgel kell megállni a helyet. A csapat évközi munkája. A csapat életében az év elején változás tör­tént. Szeretett parancsnokát, Dr. Monsberger Ulrikot, a Főapát úr más egyéb elfoglaltságára való tekintettel felmentette a parancsnokság alól és helyébe Dr. Rozmán Eriket nevezte ki. Azonban a régi parancsnok nem vonta meg szeretetét, munkáját ezután sem a csapattól, melyhez 10 év hosszú, áldozatos munkája kapcsolta. Ép azért nem is búcsúzunk tőle, 4*

Next

/
Thumbnails
Contents