Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

61 járta, magáénak vallhatta. Ötven esztendőt töltött a katedra szent szolgálatában, annyi évet, amennyit az életiramlás küzdő­terén eltölteni és megérni már önmagában véve jelentős munka, gazdag élettartalom ! Lelkét az iskola olthatatlan szeretete jegyezte el pályája felemelő hivatásával. Egész ember, egész szerzetestanár valóját a tűz állandó melege és lobogása fű­tötte, színezte. Fakuló ajakkal, kissé halkuló hangon azt a hitet, élettájékoztatást, tudás- és ismeretanyagot ültette át tanít­ványai lelkébe, amely az aranyos ifjúság kék-eges napjaiban tolult ajkára a szív és lélek csordultságából. A classica­philologiának s a történelemnek volt ismeretközlője, letűnt koroknak citerása, megszólaltatója. A grammatika szövevé­nyes, útvesztő birodalmán túl az érdekkeltés pecsétet törő ere­jével bontogatta az elsüllyedt titkokat takaró fátyolokat, ásta ki az évezredek törmelékei alól a régmúlt idők embereit, intéz­ményeit, akikben s amelyekben az örök ember és az örök emberi néz figyelő szemünkbe a részekre törött, csorbult szélű tükördarabokból. Higgadt, kimért előadásai nyomán tüzesen vitatkozó alakokkal népesült be a görög agora, himnuszba kezdtek az athéni akropolis márványkölteményei. — Görög­római márványcsarnokok szikrázó fehérségébe tudta az ember beállítani nemes alakját, ahol bölcs igék, szavak testébe me­nekülő gondolatok szállottak ajkáról a tudásra szomjas, látásra éhes tanulóseregek fogékony lelkébe. A szellem állandó fris­seségével, a lélek örök derűjével állott tanítványai rendelke­zésére. Közöttük a lelki és szellemi együvétartozás olyan me­legsége alakult, ami a nevelő legszebb jutalma, a tanít­vány legértékesebb ajándéka. — Nem tartozott az Orbilius plagosus-ok fajtájába. Megjelenése, viselkedése tisztelete parancsolt ! Határozottsága nem szorult a fegyelemtartás erősebb hangú és jelentkezésű eljárásaira. — Megható volt, mikor a meglett tanítványok a régi kegyelettel, ragaszkodással keresték fel az élet országútján messzire jutott mesterüket, élükön Röder Vilmossal, a honvédelem miniszterével. Ez a nagy katona a diákos hűség és tisztelet olyan gyermekien kedves és igaz érzéseivel köszöntötte egykori tanárát általa igen keresett számos alkalommal, ami a tanítvány kivételesen nemes lelkületét jelezte, tanárának pedig a legszebb ajándé­kot juttatta. Ezek a látogatások amúgy sem beszédes termé­szetét még hangtalanabbá tették. Valami ünnepi meghatódott­ság, elgondolkozás hatása alá került, melynek lelket-szellemet kötő világából csak napok múlva tudott szabadulni. — A szálló esztendők a bölcseség és a megbékélt öregség aranyköpönye­gét terítették évektől súlyosodó vállaira. A Rend eseményeinek hűséges számontartója lett ! Nem volt név, adat, esemény, amellyel bámulatos emlékezőtehetsége rögtön ne jelentkezett volna. Tanári pályájának 45 éves fordulójakor^a magyar neve­lők minisztere kereste fel elismerő szavaival a munkáját óramulasztás nélkül ellátó, kiváló tanárt, akit két év múlva 1935. dec. 31-én a c. igazgatóság tisztével is kitüntetett. Ta­nári pályáján nemzedékeket nevelt egyházának, hazájának. — A tizedik lustrum elteltével nem a minden mindegy szürkén

Next

/
Thumbnails
Contents