Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

13 mányra, mint szüleiknek, a mai olvasótábor legszélesebb rétegeinek. Otthon nem látja az olvasás példáját, nem lát irodalmi értékű könyveket. Pedig a fiatalság ma is szívesen olvas, de érdeklődését kielégítik az olcsó, füzetes fércmunkák. Van azonban olyan réteg is, mely egyáltalán nem olvas. Vidéki kisvárosok gimnáziumainak tanulmányozása e téren szomorú tapasztalatokat ad. Tanulóifjúságunknak (természetesen inkább a felsőosztályosokról lehet szó) 50—80 %-a egyáltalán nem érzi hiányát az irodalmi értékű olvasmánynak, sőt az iskolai olvasmányokon kívül egyáltalán nem olvas irodalmi műveket. Az ifjúsági könyvtárakat alig látogatják vagy selejtes termékeit válogatják. (Akár a kisvárosok kölcsönkönyvtárainak látogatói.) Igaz, sokrétű probléma ez. A mai ifjúság életét sokkal jobban betölti a cserkészet, sport, a különféle egyesületek, úgy hogy ideje sem marad esetleg jelentkező hiányérzetének kielégítésére. Ide kell vennünk nem utolsó sorban a mind fokozottabb követelményekkel fellépő tantervet is. Mégis azt hiszem, nem tévedek, ha a fentebbi okban jelöltem egyik legfőbb akadályt. Bármilyen sok akadálya van azonban az újabb szellemű irodalomoktatásnak a mai tanulóifjúságnál, mégsem vállalkozik lehetetlenre. Csak a módot kell megtalálni rá, hogy még a legrégibb, a mi világunktól annyira távolálló irodalmi termékek iránt is érdelődés ébredjen benne. És ezt a módot ismét csak az irodalomnak az a fogalmazása adja meg, ahogyan ma értelmeznünk kell. Ha sikerül a tanárnak a mai élet közelségébe hozni a régi irodalom alkotásait, csatát nyert- Es ez — a tanár egyéniségén kívül — a mai irodalomoktatásban biztosítottnak is látszik. Mert ma már nem szabad száraz évszámokat, címeket, adatokat magoltatni : maguknak a költőknek, íróknak kell szólniok a tanulókhoz. Ha a kódexirodalomról tanulnak, hogyne lehetne megkapni a fiatal lelket a benne megnyilatkozó középkor istenközelségével, fenséges gondolataival? Balassa vitézi énekei ma is tudnak lelkesíteni, ha a végvári élet megelevenedik a tanulók lelki szeme előtt. Bűntudata, elégiáinak panasza megragadja a tanulók képzeletét is, ha plasztikusan áll előttük a húsbólvérből való költő hánytvetett élete. Mennyire lehet lelkesíteni Pázmány. Zrinyi izzó magyarságával ! Lehet, ha műveikből kiérzi a tanuló koruk hősi, áldozatos szellemét. Ujabb példákat nem is kell felhozni. Mert hiszen minél inkább közeledünk napjainkhoz, annál inkább nő az érdeklődés is az irodalom termékei iránt. Magától értetődő, hogy Petőfiről könnyebb tanítani, mint Balassa Bálintról. A szép, művészi olvasmányra szoktatás azonban nem öncélja az irodalom-oktatásnak. A Tanterv utasításai azt is célul tűzik ki eléje, hogy „élményszerűen adja át a tanulóknak azokat az erkölcsi tapasztalatokat, melyek az olvasmányokkal kapcsolatosak." Az I. osztály meséinek tanulságaitól hosszú az út Vörösmarty, Arany, Madách mély filozófiai gondolataiig. Pedig az irodalom-oktatás megteszi ezt az utat. Közben pedig észrevétlenül kiformálja a nemes, szép, erkölcsös emberideált a tanulók lelkében : kialakítja jellemüket. Ennek az erkölcsi nevelésnek egyik legfontosabb tényezője a nemzeti nevelés. Az irodalom művelői legtöbbször egyúttal nemzetünk nagyjai is voltak, a magyarság legkiválóbb képviselői. Életűk, gondolataik, jegész érzelmi életük, mely műveikben megnyilatkozik, az ifjúság nevelésére is erős indításokat adhatnak. A nemzeti és hazafias nevelésnek egyik legerősebb segítsége az irodalom-oktatás. Talán még inkább, mint a történelem. Mert az utóbbi sohasem érheti el azt az életközelséget a mult-