Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

14 tal való foglalkozásban, mint a mélyen emberi érzelmeket, gondolatokat napjainkig megőrző irodalom. Minden nemzetnek legféltettebb kincse ez: nemzetiségének, faji sajátságainak, nemzeti hagyományainak, egész életének leghűségesebb tükre, jövőjének legbiztosabb záloga : Valóban, az irodalom életkérdése minden nemzetnek: „Lenni vagy nem lenni?" De nemcsak egy nemzet életének tükre az irodalom. Kicsinyítve benne lüktet az egész emberiség élete is. Nem képzelhető el olyan irodalom, mely elzárkózhatnék az örök emberi gondolatok, az emberiség egyetemes eszméi elől. így a magyar irodalomban is végigvonul az egész emberiség szellemi fejlődése. A középkori világnézettől kezdve napjaink zűrzavaráig minden európai gondolat, eszme beleszövődött a mi nemzeti irodalmunkba is. Nemzeti irodalmat mondtam, mert az egyetemes szellemfejlődés eszméinek átvétele nem jelent szükségképen utánzást, másolást is egyúttal. Csak egy-két érdekes példát, mely rávilágít e megállapítás igazságára ! Bessenyeit a felvilágosodás ébresztette elmaradottsagunk tudatára, de benne ez a gondolat nacionalizmust váltott ki. Ez avatta íróvá. A romantika nálunk nem vallásos irányú, mint külföldön, mert ez a szellemi áramlat épen ellenhatást váltott ki az addigi túlnyomóan vallásos és tudományos „literaturával" szemben, mint ezt az irodalom régi neve is elárulja. Az erkölcsös jellem kialakítása, a nemzeti öntudat ápolása és az emberiség szellemi életének megismerése elvezet az irodalomoktatás legfontosabb eredményéhez. világnézet kialakításához. így a nevelés legfőbb célja valósul meg. Ezzel kapcsolatban merül fel az a kérdés, igaz és helyes-e az a — sokszor még katolikus iskolák vezetőinél is felbukkanó — meggyőződés, hogy a mai modem irodalom nem való a középiskolába ? Csapjuk be az irodalomtörténet nagykönyvét Madáchnál vagy legfeljebb Hercegnél, mert oda többé senki be nem juthat ! Ady még ma is vörös posztó a régebbi pedagógus-generáció szemében. De ha nem értetjük meg tanulóinkkal, mi idézte elő a magyar klasszicizmus kettészakadását, milyen kényszerűség sodorta Adyt és társait a Nyugathoz, az Akadémia elefántcsont tornyával szemben álló fellegvárába, ha nem mutatunk rá Ady költészetében a maradandó értékre (szimbolizmus, nyelvének zeneisége stb.), kérdezem, hogyan tudjuk akkor megértetni tanulóinkkal az egész magyar irodalmat? Mert a mai középiskola az életre akar nevelni, a mai nehéz magyar életre. Azt akarjuk tehát, hogy épen ez az élet maradjon rejtve a mai magyar tanulóifjúság előtt, hogy meg ne ismerhesse nehéz kérdéseit, gyötrő problémáit, melyeket irodalmában boncolgat ? A mai ifjúság nem tűri ezt : Eötvös, Kemény, Gárdonyi és a többi kötelező olvasmány helyett a mai írókat olvassa és aztán — indul a saját feje után. Nem kellene-e inkább nekünk eligazítanunk : rámutatnunk az igazi értékekre épúgy, mint a reáleselkedő veszedelmekre, hogy utat találjon a sötétségben, zűrzavarban ? Szörnyű felelősséget vállal ma az, aki nem így gondolkodik : kockáztatja az egész irodalom-oktatás eredményét és ezen keresztül egy nemzet jövőjét. így válik a látszólag tisztán pedagógiai kérdés egyetemes nemzeti problémává. Ha ezt a kérdést a mai katolikus pedagógia szellemében és felkészültségével oldjuk meg, akkor az esztétikai, erkölcsi és nemzeti szempontból egyaránt felvértezett mai tanulóifjúság : a katolikus magyar világnézet birtokosai biztosabban tudnak majd eligazodni a mai élet zűrzazarában. Szeretnek olvasni és olvasmányuk tárgya a szép, irodalmi