Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

Irodalom-oktatás és nevelés. A kérdés felvetése látszólag tisztán pedagógiai jellegű és elsősorban pedagógusokat érdeklő. Pedig érdemes egy kissé mélyebben hatolni a kérdésben, mert a behatóbb vizsgálódás azt állapítja meg, hogy sokkal szélesebb körű érdeklődésre tarthat számot. Nem csak pedagógiai kérdés ez ; annál sokkal több : egy nemzet sorsa függhet attól, hogy tudja-e értékelni a maga irodalmát, tudja-e úgy alakítani a jövőben, ahogyan saját nemzeti hagyományai és jövendő célkitűzései megkövetelik ? Mikor az irodalom-oktatásról beszélünk és fentebbi feladatokat várjuk tőle, akkor természetesen elsősorban a középiskola irodalom-oktatátását vizsgáljuk. Mert van ugyan irodalom-oktatás a népiskolában és a főiskolán is, de az elsőnek előkészítő jellege van, az utóbbi pedig tudományos képzettséget ad. Egyedül a középiskola célozza az általános műveltség kialakítását, ennek feladata tehát az is, hogy megismertessen az irodalommal. Irodalommal elsősorban és nem irodalomtörténettel. Mert bár az utóbbi is tárgya a középiskolai oktatásnak, feladata mégis inkább csak összegezés, rendszerbefoglalása a már szerzett ismereteknek. És itt érünk el annak az érthetetlen ténynek a megfejtéséhez, miért vannak ma a legtöbb középiskolát végzett embernek ferde fogalmai és kínos emlékei az irodalomról. Mert emlékeik között ott cipelik a régi középiskola száraz, lélektelen irodalomtörténet-tanítását, mely akkor öncél volt, nem pedig eligazító, útmutató kalauz a már megismert irodalom rejtett értékei és szépségei között. Magából az irodalomból édeskeveset kaptak : tanultak hosszú (legtöbbször értéktelen) verseket, kivonatolták az érdektelen olvasmányokat, vagy példának használták őket — alsóbb fokon — a bemagoltatott nyelvtani szabályokhoz. Maga az irodalom évszámok, könyvcímek, adatok felsorolása volt. Ezért azután a legtöbb embert az iskola elvégzése után nem érdekelte az irodalom, vagy nem ismerte fel értékeit és nem tudta megkülönböztetni a talmi csillogástól. Ha pedig ma érdekli az irodalom és élvezni is tudja, az nem a középiskola érdeme, hanem önmaga munkájának eredménye, mert felfedezte az irodalmat, — vagy éppen a magyar irodalom érdeme, mert meghódította magának igazi értékeivel. Hogy ez így volt eddig, az nem annyira a középiskola hibája, hanem az egész magyar életé, mely oly szépen tűrte a liberalizmus eszmei hajtásait, így a pozitivizmust is a tudományos kutatásban. Régebbi irodalomtörténetírásunk a pozitivizmus jegyében állt : száraz, életet ölő