Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1939

6 Lalian lelket akar egy földi és egy örök élet igazán boldog megélésére ránevelni. Nagyszerű és lelkesítő feladat. Vallásosságunk soha se száradjon üres jelszóvá, hanem legyen elevenen ható erő magunkban és másokra. Nem elégedhetünk meg a vallásosság külsőségeivel, igyekeznünk kell azt belső vallásos élménnyé tenni, mélységes vallásos életté fakasztani tanítványainkban is. A pedagógus akkor lesz jövőépítő művész, ha Krisztusra épít és vele halad. Álljunk tehát hitoktató kollégáink oldalán és minden tárgyban éreztessük és láttassuk meg tanítványainkkal a Mindenható felé mutató és vezető szálakat. Legyen ez a szeretet amor patriae! — Álljon nevelő és tanító munkásságunk egy tisztult hazaszeretet szolgálatában. Tárjuk fel tanítványaink előtt a magyar föld és magyar lélek, multunk és jelenünk minden értékét, nemzeti hibáinkat és előnyeinket. Ezeknek megismeréséből fakadó önismeret és önérzet vezesse őket a hibák leküzdésének vágyához és ezen át a nemzeti tökéletesedéshez. Álljon embernevelésünk egy egységes új nemzeti közszellem, egy tökéletesebb magyar típus kialakulásának szolgálatában, ahogy ezt új tanügyi törvényeink is elsőrangú kötelességünkké teszik. De érezzük magunkban és láttassuk meg tanítványainkkal is, hogy a haza igazi szeretete nem a szép szavak és tettelen érzelmek üres tanuságtételét kívánja tőlünk, hanem odaadó munkát, egy percet el nem alkuvó kötelességteljesítést, tetteket a nemzeti életnek azon a helyén, ahová kitkit sorsa állított. Legyen ez a szeretet amor puerorum ! Szeressük az ifjúságot őszinte és emberi szeretettel és érezzük, hogy bennük a magyar jövőt szeretjük. Aki hidegen és közömbösen áll az ifjúsággal szemben, az hidegen és közömbösen áll a nemzet jövőjével szemben. Ez a szeretet nem képzelt magasból tekint le a gyermekre, hanem ráhajol annak szívére, felkutatja lelkivilágát, hogy segítségére lehessen bajaiban, küzdelmeiben, válságaiban. Ez a szeretet fegyelemtartással párosul, de a kényszerű büntetés és szigorúság kemény páncélján is áttetszik és megismerteti magát. A pedagógus munka célját nem az ítéletmondás kényszerűségében látja (büntetés, osztályozás), hanem abban a napról-napra megújuló emberépítő, lélekgyúró, formáló és idomító munkában, amely a maga lelke mélyén élő eszmények csíráit veti el a kezei között növekvő és fejlődő emberpalántában. Ez a szeretet nem panaszolja fel energiáinak fogyását, idegeinek felőrlését, mert érzi az isteni küldetés tudatát: az Isten állított téged a gyermekek őrzésére, legszebb földi ajándékát, a halhatatlan gyermeki lelket bízza rád, hogy azt ápold, gondozd, vezesd, és előkészítsd földi és égi hivatására. Ez a szeretet nem ismeri a gőgöt, a sértődékenységet, a rideg parancsot, nem ismeri a sic volo, sic iubeo elavult fegyvertárát, hanem Istennek és nemzetnek tartozó felelősségének tudatában mélységes alázattal és nemzetét felemelni akaró munkaszomjjal végzi kötelességét, hogy a felelősségrevonás tribunálja előtt elmondhassa majd : feci, quod potui ! Terjesszük ki ezt a szeretetet a szülőkre is! Legyen meg bennünk az amor parentum! Értsük át azt a sok gondot, gyötrődést és szenvedést, amelyet a trianoni szülőnek a gyermeknevelés jelent. Értsük meg hát aggodalmait, gyermeke hibáit palástoló gyengeségét. Érezzük át azt a szorongást, aggodalmat, amely a szülői fogadó órára siető szülő szívét eltölti. Keserves út ez, ne tegyük a magunk tapintatlanságával, hidegségével és merevségével még nehezebbé. Az itt nyújtott szeretet melegével, a mutatott nemes életformák emelkedettségével alakítsunk legkeservesebb örökségünkön: a társadalmi megítélés méltánytalanságán.