Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1939

Főigazgatói szózat.* Szeretettel, őszinte meleg kartársi szeretettel köszöntöm Esztergom városának és vidékének pedagógusait, akik iskolafajra való tekintet nélkül tanácskozásra ültek itt össze, hogy annak eredményeivel erősítsék meg magukat a pedagógus munka fegyvereiben. Mikor itt szemben állok tankerületem legősibb kultúrvárosának nevelőivel, elhatalmasodik rajtam az együvétartozás érzése. Érzem, tudom, hogy olyanokkal állok szemben, akikhez 23 munkás és sokszor harcos esztendő megelevenedő emlékei fűznek. Akikhez nemcsak a közös célok és eszmények azonossága, hanem rendi és társadalmi érdekeink, anyagi törekvéseink egyazon volta is odafűz. Kartársak között állok, akiknek maradék nélkül ismerem lelki világát, sebeiket és panaszaikat, vágyaikat és jogos óhajaikat, és ezekkel mai irányító szerepemben is szívesen és természetszerűen azonosítom magamat. Szeretettel köszöntöttem Önöket. Ezzel a szóval nemcsak érzelmeimnek adtam kifejezését és nem is csak érzelmi visszhangot szeretnék kelteni. Ezzel a szóval én a mi egész munkánk módszertani vezérmotívumára, minden sikerünknek titkára akarok rámutatni. A szeretet, az élet legnagyobb, az életnek értelmet egyedül adó krisztusi princípiuma, ami munkánkban módszertani jelentőséggel bír. Nevelési módszerünk alfája és omegája. Megindulás, út és eredmény. A siker feltétele és biztosítéka. Hatására a legelzártabb és legkonokabb diáklelkek is feltárulnak előttünk, vezető kezünkre adják magukat. Eltitkolása vagy hiánya meghiusítja a legjobb szándékú nevelői fáradozást is. A szeretet jegyében köszöntöttem önöket és szeretném, ha ez az első szó, amely itt közöttünk elhangzott, nem maradna üres óhaj, vagy jámbor kívánság, hanem együttműködésünket irányító és erőssé tevő jelszó lenne. Tetteink irányítója, szavaink motora, gondolataink melege ! Ez a szeretet elsősorban amor Dei legyen közöttünk. Hiszem, hogy világnézetünknek ebben a talpkövében mindnyájan egyek vagyunk, egyeknek kell lennünk, ebből nem engedhetünk. Nem a törvény parancsa visz ide bennünket, nem is csupán metafizikai életszemléletünkből fakadó és különben feloldhatatlan érzelmek belső kényszere, idevisz bennünket tudományos szemléletünk is. Váljék ez az életszemlélet eleven erővé iskolai nevelőmunkánkban, és neveljük tanítványainkat mélyen hívő, pozitív vallásos életet élő állampolgárokká. így emelkedik a tanár a legmagasabbra, a Mindenható teremtő munkájának folytatójává, részesévé; hiszen halha* A komáromi tankerület királyi főigazgatójának beszéde az esztergomi iskolák intézetközi értekezletén 1939. dec. 12-én.