Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1936

Szent Benedek ünnepe. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Kedves Bencés Diákok ! A történelem az a tudomány, amely az emberiség egész életét, s annak kialakulására és fejlődésére kihatással birő eseményeket kutatja, tanulmányozza és összegyűjti. Hogy hány ezer millió ember élt a világon az első emberpár megteremtése óta, azt a történelem sem tudta megállapítani, de tény az, hogy ezen beláthatatlan embertömegből aránylag csak igen kevesen tudtak egyéniségük vagy tetteik révén kiemelkedni, közismertté lenni és méltónak találtatni arra, hogy nevüket és szereplésüket a történelem megörökítse. Mert ahhoz, hogy a történelem az ily „nagy" embereket meglássa, megörökítse és a halhatatlanok közé iktassa, ahhoz oly eszmék, tanítások, cselekmények vagy alkotások szükségesek az illetők részéről, melyek nagy társadalmi egységek, nemzetek, világrészek, sőt esetleg az egész emberiség sorsának alakulására, szellemi vagy fizikai életének fejlődésére irányító hatással és döntő befolyással birtak. A történelem általi megörökítést és halhatatlanságot természetszerűleg csak földi, tehát véges vonatkozásban lehet értelmezni, mert hiszen örökkévalót és halhatatlant egyedül Isten alkothat. De ebből természetszerűleg következik, hogy igazán maradandó, tehát az örökkévalóságot megközelítő emberi alkotás csak az lehet, ami Istennel születik és Isten szándékának megfelelően fejlesztetik. Azok a kimagasló emberi ténykedések és alkotások, melyek kizárólag az ember anyagi létével vannak összefüggésben — bármily korszakalkotóknak látszanak is a maguk idején és bármily hatalmat, dicsőséget és gazdagságot is szereznek alkotójuknak — a természetes evolúció, fejlődés folytán idővel túlélik magukat, elavulttá válnak és alkotójuk nevével együtt csak mint távoli emlék maradnak vissza az utókorra. De azok az eszmék, ténykedések és művek, melyek az erkölcsi élet nemesítésére és tökéletesítésére irányulnak, melyeknek csirája tehát a halhatatlan emberi lélekbe van beleültetve, azok nem múlhatnak és nem avulhatnak el, azok alkotójuk szellemével együtt élni, oktatni, őrködni és irányítani fognak az idők végéig, hogy az emberiséget az erkölcsi tökély egyedül boldogító útjára vezessék.