Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1935

Pannonhalmi Szent Mór. Az európai ember lelkében mély szakadékok tátonganak. Valahogy eltűnt belőle a kereszténység. A kárhozat fiává lett újra, hogy a Szent István legenda szavával éljek. Rohan a pusztulás felé. Még a külső látszat megvan, a hüvely még tartja magát, de belül már egészen más erők, idegen erők működnek. Még a mozdulatok, a hang régiek, vagy talán hangosabbak, erőltetettek is, de az igazi krisztusi szellem hiányzik belőlük. Kétségtelen, hogy Európa abban a végső veszélyben van, hogy valami látszólagos kereszténységnek esik áldozatul. Keresztény berendezéssel lépten-nyomon találkozik az ember az európai kultúrában, de az is nyilvánvaló, hogy a kereszténység szelleme egész országokban, egész népeknél kivesző félben van. Mi azonban nem akarunk csak panaszkodni, hanem dolgozni, küzdeni akarunk egy új, lelkibb kor felépítésén, mi azon vagyunk, hogy a krisztusi szellem ezt a világot újból átjárja, a tátongó szakadékokat új élet töltse ki, hittel, erővel, renddel, szeretettel teli élet, valódi keresztény szellem, amely nem tűr festett koporsókat, amely új életet visz a megmerevedett, szélütött tagokba s újra merít az Anyaszentegyház kifogyhatatlan forrásvizeiből, a szentek életéből. A világ az észszerűsített társadalom felé halad, állapítják meg a szociológusok. En azt mondom, szívszerűsítsük a világot. Állítsuk újra a világ szeme elé a legnemesebb szívű embereket, az Egyház szentjeit. Korunk egyik legnagyobb feladatának látom szentjeink visszahódítását, mert egyik legnagyobb baja a szentek hiánya. Minden nagy kornak meg voltak a maga nagy, szent egyéniségei, Szent Ágoston, Szent Benedek, Szent Bernát, Szent Ferenc, Szent Tamás, Szent Ignác, Szalézi Szent Ferenc stb. Olyan sötétek azok a korok, amelyekbe nem világít be egyegy szent alakja. Szent Don Bosco, Lisieuxi Kis Szent Teréz alakjai már világítanak, de korunkban olyan mély a sötétség, olyan elképesztők a társadalmi bajok fönn és lenn egyaránt, hogy sok ilyen világítótoronyra, sok természetfeletti emelő erőre volna szükségünk, hogy a bajok enyhüljenek. 1*