Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1935

Szeplőtelen Fogantatás ünnepére. Elmondta Dr. Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsos, bányaigazgató. Mélyen tisztelt Uraim ! Mikor háromnapos szentgyakorlatra gyűlt egybe Esztergom intelligens férfitársadalma, hogy a mindennapi nehéz élethez energiát gyűjtsön, szegény magyar Hazánk és benne valamennyiünk családja jövőjéért aggódó fáradt lelkét felüdítse, akkor gondolatvilágát abba a hagyományos Mária-tiszteletbe igyekezett összpontosítani, mely egész nemzeti multunk tanúsága szerint két szent fogalmat, az Isten és Haza szent fogalmát minden magyar szívben aranyabroncs módjára elválaszthatatlanul kötötte össze. A főgimnáziumi igazgató úr határozott kívánságára állok most ide Önök elé, hogy bekapcsolódjam ebbe a lélekemelő hangulatba s néhány gondolattal igyekezzem hozzájárulni ahhoz a szép munkához, melyet az előadó urak minden dicséreten felül álló buzgalma itt már kifejtett. Örömmel teszem, megtiszteltetésnek tartom, sőt egyenesen harminc évi itteni életem jutalmául tekintem a megbízást s azért annak úgy próbálok megfelelni, hogy mint a gyakorlatban, élő mérnök-ember feladatomnak most azt tartom, hogy kivezessem Önöket e hangulatból az életbe, a lelki elvonultságból a mozgó, nyüzsgő élet fogatagába. Mert az a helyzet igen tisztelt Uraim, melybe az egész mai kulturvilág társadalma zuhant, egy rettenetes káosz, amely nem enged ma tiszta látást nemcsak az egyes embernek, hanem az államok hivatott vezéreinek sem s ezért dicsőségesen uralkodó XI. Pius pápánk Őszentsége — ma még eléggé fel sem fogható bölcsességgel — mozgósította az egész katolikus társadalmat, fegyver helyett azonban bányamécset kiván miden katolikus ember kezébe adni, hogy keressük vele magunk azt az utat, mely e rombolásból kivezet. A nagyméltóságú Püspöki Kar magáévá tette Őszentsége óhajtátását, átvette tőle az öröktüzet és magasra lobogtatta, hogy menjünk, tömörüljünk és dolgozzék kiki a maga módja és tehetsége szerint abban a munkakörben, ahová hivatása rendeli. Az Actio Catholica ez öröktűz, itt lobog közöttünk is a magyar Sión tövében, próbáljuk tehát megközelíteni és gyújtsuk meg saját kis törékeny lámpásunkat, telítsük annak világosságával katolikus szívünket s induljunk el kéz-kézben, szeretetben egymás iránt az igazi út keresésére