Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1935

14 Mélyen tisztelt Uraim ! A társadalom komoly férfi tagjai, ha lelkiismereti vizsgálatot tartunk, mindnyájan látjuk e világosságot, mindenki érzi annak szükségét, mégsem tudjuk, mit kezdjünk vele, hogyan is lehetséges az öröktűz perzselő lángjánál a saját kis szerény mécsesünket meggyújtani. Az elhatározáshoz, cselekvéshez lelkierő szükséges és ennek a lelkierőnek gyűjtéséhez meg kell hívnunk mindenkit az ember tragédiájára, rámutatva arra, hogy Madách e tagédiának csak egy-két mozzanatát tárja elénk s ha hibázott valamiben, úgy a hiba csak az, hogy nem festett még sötétebb árnyképeket elénk, melyek kényszerítenének minket gondolkodás nélkül részt kérni az Actio Catholica tüzéből, hogy bevilágíthassunk a sötétségek mélységébe, eltüntetve onnan a rémes árnyképeket. Idézzük csak lelki szemeink elé a XIII. század rémes pusztításait, mikor a hódító tatárok legszebbnek a világon az emberek ezreinek halálhörgését tartották s ezért ölték meg ellenségeiket, avagy amikor az asszir királyok elevenen nyúzták meg a meghódított városok lakóinak ezreit ! Gondoljunk a XIV. század háborúit követő éhínségre, az ezzel járő fekete halál rémére, mely Európa lakosainak egyharmad részét pusztította el. De kisérjúk végig a francia forradalom kegyetlenségeit, mikor válogatás nélkül a nemzet legjobbjait vitték vérpadra s az e célra ásott árkok sem voltak képesek levetni — a megbomlott agyak által rózsaillatúnak mondott — embervért ! Nem is kell azonban visszamennünk a régi időkbe : a mult század nyolcvanas éveiből visszhangzik még felénk a missiók szózata, mikor feltárták azt a rettenetes emberkínzást, mellyel az arab törzsek a néger falvakat megtámadták, legyilkolták, vagy rabszolgaságba hurcolták. De itt van a még mindnyájunk szeme előtt lezajlott világégés nyolc millió életet követelt pusztítása s a napjainkban — még tárgyalásra és szövetkezésre is érdemesnek tartott — orosz bolsevizmusnak milliókat rabszolgaságra, szörnyű kínzások után éhhalálra ítélő nem is állati, hanem ördögi kegyetlensége ! Es mi ma e rémségek között élve nézhetjük-e összetett kezekkel a világ romlását, zuhanását, nem kell-e mindenkinek gondolkodás nélkül részt kérni abbgl a munkából, mely az A. C. fényével, a krisztusi szeretet melegével el akarja tüntetni a sötétséget, ahol e rémes árnyképek meghúzódnak? Kell-e tovább magyarázni: mi az Actio Catholica? Kell-e indokolni annak szükségességét, mikor a Szentséges Atya a mai káosz és omladékok közé állva hangosan kiáltja felénk : ne essetek kétségbe, mert az Isten képe minden emberi gazság között is sértetlen marad a romok között ! Mélyen tisztelt Uraim ! Az emberiség boldogulásának egyedüli lehetősége a krisztusi szeretetnek minden egyes ember lelkébe való ültetése, az A. C. célja tehát e feladat teljesítése érdekében a katolikus társadalmat szerves egységbe tömöríteni és a krisztusi szeretetet, az Isten és Haza szentségének befogadására minden lelket alkalmassá formálni s kizárni belőle a lehetőségét annak, hogy a legsúlyosabb megpróbáltatások között is képes legyen a katolikus Egyház világító fénycsóváinak útjába az utca kövezetéből barrikádokat emelni, hogy azok árnyékában meghúzódva, kivetkőzzék emberi méltóságából.