Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931
9 tói megfosztatik. A béke olajága van kezében a több mint egy évtizedig tartó valláspolitikai harcok közepette is, amidőn bár szenvedőn, de békével tűrte az egyháza iránti hűtlenség vádjait. Életcélul tűzi ki az ifjúság tanítását, s e téren eléri a legmagasabbat, tanító igékkel fordulhat a királyához, királynéjához és nemzetéhez. 0 vezette be imájával és tanításával Ferenc Józsefet és Erzsébet királyné asszonyunkat a nemzet új ezredévébe. Sok ezer és ezer ifjú könyvéből vagy a katedrája előtt, dicsőségesen uralkodott királyunk pedig a koronázás oltára előtt egyformán és legbensőségesebben Vaszary Kolos ajkairól hallották egyformán a magyar föld és faj szeretetét s annak jövőjébe vetett bizodalmát. Valami hatalmas ősnemzeti erő s hitéhez s egyházához törhetetlen hűség sugárzik ki mindig szavaiból. Hercegprímássá való kinevezésekor helyzetét egyházához, királyához, kormányához úgy fejezte ki : „hogy alázattal viseltetem a Pontifex Maximushoz, hű jobbágya leszek Őfelségének a királynak, engedelmes polgára kormányomnak egész az oltárig. Semmit sem viszek el magammal a kolostorból, csak egyet, ezt a szót, amely a pannonhalmi kolostor kapujára és szivem mélyébe van vésve s ez a szó „Pax“, amelyhez hű akarok maradni utolsó napom leáldo- zásóig“. Rendtársaitól ezekkel a szavakkal búcsúzik: „Legyetek odaadó fiai az egyháznak, engedelmes alattvalói a királynak, hű polgárai a hazának. Tartsatok magasra erkölcsöt, fegyelmet, tudományt és műveltséget“. „Érettem pedig imádkozzatok, hogy nagy felelősséggel biró állásomban mindig megtalálhassam a helyes utat, Hogy lehessek arany, ahol a sziveket szeretetben kell összeolvasztani és lehessek acél, ahol ezt teszi szükségessé „a verdeső hullám csapdosása“. Ő volt az első, aki örök emlékezetű két ünnepi beszédében „Te“-nek szólította a királyt, királynét a Nemzetet és Magyarország Patronáját egyaránt és ez egyszerű megszólításban benne volt egy nemzet áhitatos hódolatának minden nagyszerűsége. Mint harmonikus egyszerű szerzetesi lélek, kicsinyek és nagyok egyszerűek és hatalmasok iránt mély tisztelettel viseltetett és sápadt arcának tüzes szemvilágából mindenkivel egyaránt nagy lélek sugárzó ereje világlott. Midőn nyolc évi tanítás után mint rendi főapát búcsúzott egy kir. hercegtől, kinek érettségijére eljöttek az ő szülei és rokonai, — utalva az élet nehéz megpróbáltatásaira, amelyek kivétel, nélkül mindenkit elérnek, a búcsúzó főhercegnek ezeket mondotta : „Az az őr, aki fenséged ajtaja előtt mindenkor állani fog, nem fogja fenségedet a szenvedésektől megvédeni. A fájdalom ilyen elkerülhetetlen óráiban emlékezzék fenséged búcsú szavaimról : este vir, légy erős férfi.“ Vaszary Kolos maga is mindig erős férfi volt, aki meggyőződése szerint élt, cselekedett s aki sohasem tudott szolgalelkű lenni. És ebben van elrejtve az ő tragédiája. A balkáni háborúk után az 1912. évben a véderő vita során Vaszary Kolos nem szavazta meg a kormány által javasolt újabb fegyverkezési kiadásokat s ezzel a királyi udvar előtt kegyvesztetté lett. Az egyik budapesti lapban sorozatos támadások jelentek meg Vaszary Kolos gazdálkodása ellen és ezen lap Vaszary lemondását követelte. Miután a támadások egyre erősebbek lettek s a kifejezésre jutott célzatot illetékes kormánytényezők Vaszary Kolosnak egyébként is kifejezésre juttatták, Vaszary Kolos lemondott
