Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931

I DR. BÄRDOS RÉMIG f |

1868-1932

1919 május havában, pünkösd előtt, főapátot választott a pannonhalmi Szent Benedek-rend dr. Bárdos Rémig kőszegi igazgató személyében, 1932. május 12-én, épen pünkösd előtt érkezett a hír a Rend főapátjának váratlan elhunytáról. E napon halt meg Balatonfüreden, hol súlyos betegségére már évek óta keresett gyógyulást.

A sok szép remény, melyet személye megválasztásakor méltán keltett rendtársaiban, a nagy méltósággal járó nehéz feladatok a sejtelmes jövő sötét ködével ölelkeztek már megválasztásakor a nehéz viszonyok miatt.

Ravatalát könnyezve állták körül elárvult szerzetes fiai, hívei és szerető rokonsága, siratták benne a szerető atyát, egyházmegyéje buzgó főpásztorát, a nemeslelkű igaz embert, a szerető szívű rokont. Osztozkodott e gyászban intézetünk is, melynek a boldogult főpap egykor növendéke, majd 15 évig tanára s végül kegyura volt.

Ipolyságon, Hontmegyében született; szülői jómódú iparosok voltak; 90 éven felüli édesatyja most is él. Miután a gimnázium VI. osztályát 1885-ben itt Esztergomban elvégezte, lelke vonzalmát, a hivatás szavát követve a bencés rendbe lépett s a következő években már Pannonhalmán folytatja középiskolai tanulmányait. A hittudományi és bölcseleti tanulmányok végeztével 1892-ben pappá szentelik s főapátja Esztergomba helyezi tanárnak.

A tanári pályát élete végéig szent hivatásnak tekintette s a reá bízott ifjúságot Isten virágos kertjének, az ő kis híveinek tartotta. A virágot igen kedvelte. Itt Esztergomban a házi kis kertben szeretettel ápolta, gondozta a rózsafákat, később Kőszegen a gimnázium új épülete köré valóságos rózsaerdőt varázsolt, Pannonhalmán még több alkalma nyílt a virágok, a kert és mező e bájos gyermekei, a paradicsom e maradványai iránt való szeretetének kimutatására. Az isteni Mester példájára