Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931

4

gyöngéd, tiszta szeretettel karolta fel a feslő emberbimbókat, fiatal és tiszta szívének szent hevületével igyekezett tanítványait istenfélelemre, tudásra, hazaszeretetre nevelni. Nyugodt, szelídlelkű ember volt az iskolában is, a diákos csintevéseket nem indulatos kifakadásokkal, hanem mosolyogva, szelíd gúnnyal „ridendo dicere verum“ szokta elintézni. Egyébként fegyelemtartó és eredményesen tanító tanár volt. Tanítványai illedelmesek, jómodorúak voltak. Szépen tudtak szavalni és jól fogalmazni. Már az ő tanári évei alatt is fényes intézeti ünnepségek rendezésében dr. Bárdos Remignek oroszlánrésze volt. Igen értett a fiúknak a színpadi fellépésre való előkészítéséhez. Ő maga is jó előadó volt, különösen szépek voltak poétikai, művészettörténet és irodalomtörténeti előadásai ; tanítványai ezeket az órákat sok éven át mint nagyszerű élményeket emlegették. A vezetése alatt működő önképzőkör gyűlései magas színvonalúak, tartalmasak voltak.

Mint szerzetes pap nagy gondot fordított a fiúknak valláserkölcsi nevelésére- Mikor Fehér Ipoly főapát 1903-ban intézeteinkben felelevenítette a nagymultú Mária-kongregációt, a szép intézménynek első prézese intézetünkben ő lett. Megható volt az a buzgóság, amellyel e szent ügyet szolgálta; szép kongregációs beszédeit, melyekkel az ifjúságot tevékeny, hitvalló katholikus férfiakká akarta nevelni, nem lehet elfelejteni.

De működési köre az iskolán kívül, a templomra, a társadalmi térre és az irodalomra is kiterjedt.

Szeretett gyóntatni, szívesen prédikált; szónoklatai lendületesek, tartalmasak voltak. Szentbeszédeibe a vallás igazságain kívül szeretett hazafias motívumokat is beszőni, különösen Szűz Máriáról szóló beszédeibe. Szeretett az Oltáriszentségről beszélni. E nemű alkotásai részben a Szent Gellért című ifjúsági pasztorációs folyóiratban, vagy a Borromeus- ban jelentek meg.

A társadalmi étetben szerény, kedves modora, mindenki iránt tanúsított jóindulata, nyugodtsága miatt kedveltségnek örvendett. Mint titkár évekig lelke volt a Kath. Körnek, sokáig emlékezetesek maradtak a közgyűlésen elmondott, szép stílusban megírt beszámolói.

Cikkei, értekezései és bírálatai egymás után jelentek meg a tudományos folyóiratokban : a Magyar Nyelvőrben, az Egyetemes Phil. Közlönyben, a Kath. Szemlében s a helyi lapokban. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története c. monumentális mű VI. kötetében boldogult rendtársának, Kovács Márknak irodalmi működését ismerteti. Az esztergomi tartózkodásának első éveiben ékesítették fel a doktorság díszes koszorújával. Doktori értekezését: Magyar nyelvújító törekvések története c. művét (1896.) a kritika elismeréssel méltányolta. Jó szolgálatot tett a latin nyelvi tanítás ügyének, mikor Vagács és Schiebinger régi bencés tanárok Latin stílusgyakorlatok c. könyvét átdolgozta, kibővítette és az új tantervhez alkalmazta.