Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1930

D nek : azt a hazát, nemzetet, társadalmat kell megmenteniük és újjá építeniök, amelyért szenvedtek, leromlottak, vérüket, idegeiket adták az édesapáik — hiába. Megkísérti őket is az éjszaka kísértése : a könnyelműség, a bűn, a rossz ; szörnyetegekkel verekednek és évek hosszú során át keresik, keresik a királykisasszonyt, aki a számukra családi otthont, az élet koronáját és a fele királyságot jelenti. Milyen fontos, hogy a fiú fölött mindig őrködjék a régi szeretet : az édesanyáé, aki a vér s a szív szavával szereti akkor is, ha botlik, akkor is, ha züllik, akkor is, ha leromlik, és ha mindenki elfordulna is tőle, az egész ellenséges világ szeme láttára a régi melegséggel csókolná meg! — és az édesapáé, aki — élet csendes robotosa — gyűri a gonddal terhes órákat, napokat, hogy a sziklából is kifacsarja, a föld alól is kiteremtse azt a pénzt, amire a fiúnak szüksége van ! Az otthon szeretete, amely mindig egyforma, akár 14, akár negyven éves fejjel tér meg bele : ahol a régi hangok szólnak, olyan egyszerűen, természetesen, mint gyerekkorában ; ahol nem terhelik kérdésekkel, nem bántják, hanem mellé állnak, összebújnak s őt is maguk közé engedik, amint összebújnak viharban a fészek madárkái. Az otthon hangja, légköre, világa ; talán szegény kunyhó nyomorúsága, talán régi udvarház levendulaillatos konzervativizmusa, talán tisztviselő-család végletekig beosztott, nyárspolgári légköre ... Az otthon, a régi élet, gyermekévek és mindaz, ami kedves, gondtalan múlté volt ... A hamupogácsa, melyet az édesanya keze süt !.. . Az édesanyák feladata : kidolgozni az otthon világát és úgy beledolgozni a fiúk lelkébe, hogy a nagy diák is, a férfi is visszavágyjon mindig, diákévek bolondságaiból épúgy, mint a férfiévek nagyobbstílű keretéből a régi fészekbe, és akármit ízlelt is, újra meg újra visszakívánja az édesanya sütötte hamupogácsát . . . Higgyék el, a mai nagy fiúknak az hiányzik a legjobban, hogy nincs gyökerük : egy darabkája a gyerekmultnak, amelybe sok év múlva is belekapaszkodnak; az otthon világa, amelyet mindig visszakívánnak; régi ház és régi emlékek, ahová zarándokúira el-ellátogatnak ; és hamupogácsa, amelytől mindig újra új erőre kapnak. Édesanyák, a fiaitoknál ezeket teremtsétek meg! II. Édesanya ideje a kisfiú-évek, mikor ő neveli a fejlődő kis lelket; hozzá tér meg, övé lesz a férfi is, akit az élet felelős munkára hívott. De ami közben van: csikó-diákévek, kamaszévek, főiskolás esztendők az édesapa munkás ideje: ebben az időben ő neveli fiát. Puha asszonykéz nem tud jellemet kovácsolni : anyját a fiú szereti, de az nem imponál neki úgy soha, hogy emberideált készítene magának belőle. Ez az édesapa szerepe. Előtte áll a Férfi, akit gyermekévei alatt megtanult legnagyobbnak, legerősebbnek ismerni és eleinte a kis játékok világában, később a gyer-