Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1930

4 hogy mindegyik munkába álljon, ha eljön az ő órája. Kisfiú-évek az édesanya ideje, de már a második évtized szilaj-csikó évei és a kamaszkor súlyos esztendői az édesapa férfikezét kívánják ; vele párhuzamosan áll munkában az iskola is, hogy tudást adjon és irányokat és világnézetet . . . Boldog az a fiú, akinek életében a három nagy munkás rendben váltotta fel egymást : mindegyik kihasználta a maga idejét a lelke gazdagítására és átadta neki mindazt, ami kincséül adatott Istentől. Szegény, szerencsétlen gyermek, befejezetlen ember lesz az, aki mellől a három munkás bármelyike hiányzott, mert sem az édesanya meleg szívét, sem az édesapa kemény kezét, sem az iskola könyveit és társadalmát nem pótolhatja semmi más. És befejezetlen csonka jellem marad az a fiú is, aki mellett ott állt ugyan a három munkás, de valamelyik közülök nem tudta kötelességét és nem adta le vetőmagjait. . . I. Az édesanyáról szépen szól a magyar mese . . . Volt egyszer egy szegény asszony, annak volt egy fia . . ." Ez a fiú egy szép napon elindult világot látni. Édesanyja varrt neki tarisznyát és a nyakába akasztotta ; azután hamuban pogácsát sütött, hogy ne éhezzék az úton. Tarisznyával a nyakában, pogácsával a tarisznyában, kezében vándorbottal nekiindul a világnak a magyar mesék hőse . . . Szolgálatba áll ; nagy feladatokat old meg ; csodálatos szörnyetegekkel viaskodik ; megkísérti az éjszaka sötétje ; kinyílik előtte az üveghegy és meghódol a kacsalábon forgó vár ... S mindig egy az étele, tápláléka : a hazulról hozott, édesanyja sütötte hamupogácsa. Meghódítja a mesebeli király fele királyságát és feleségül kapja a szépséges királykisaszszonyt. . • Azután tizenkét táltos vonta üveghintón robog haza a kis nádfödeles házba édesanyjáért ... És a királyi palotában ezentúl együtt eszik a hamupogácsát, mert az a Jóság, az az Erő, az az Élet . . . XX. század emberei megéljük a meséket. Lám, a mai sok-sok édesanya sok-sok felserdült fia nekiindul vándorúinak — meghódítani a világot ! Ezer bajon, tövisen törnek át, ezer kísértés húzza, szörnyetegekkel verekednek és a trianoni magyar fiú gigászi nagy feladatait oldozgatják; és amikor hazajönnek, hogy bemutassák édesanyjuknak azt a kis lányt, akit elvisznek majd Isten esküvői oltára elé, akkor úgy érzik, hogy a legszebb királykisasszonyt mutatták be neki . . . Milyen fontos, hogy a mai ifjúság megtanulja gyerekévektől kezdve megbecsülni és mindennél többre tartani a hamupogácsát: a szülői otthon világát, levegőjét, tónusát, egyszerűségét, becsületességét, küzdelmeit, szeretetét, azt a jóságot, amellyel a családi otthonon kívül sehol az életben nem fognak találkozni. A mi fiainknak, a modern világ vándorlegényeinek, nehéz a szolgálatuk, akár a tudományt szolgálják egyetemeken, főiskolákon, akár sTkézimunka szolgálatába állnak. Nekik nagyobb és lehetetlenebb feladatokat kell megoldaniok, mint a mesebeli vándorlegények-