Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1930

Dörömbölök az otthon kapuján ... A lelkigyakorlatok három napja ünnepi ideje a diákléleknek. Elcsendesül az iskola, bezárul a tanári notesz, száműzetik az osztálykönyv és hiába tátja éhes száját a fekete tábla. A szószék áll a katedra helyébe és Krisztus, a Mester áll fel reá, hogy tanítsa a diákot a Jóság, a Szépség, az igazi természetfeletti Öröm tudományára. Idegen pap szavai kiáltanak be a lelkekbe és nyomukban lassankint megérlelődik a diák elhatározása : szépen, nemesen, katolikusan akarom élni ezután a diákéletemet . . , Mert így akarja a Krisztus . . . Ujabban a diáklelkigyakorlatokkal kapcsolatban párhuzamosan három estén át a fiúk szülei számára is megpróbáltunk konferenciabeszédekből összefűzött lelkigyakorlatot tartani. Három helyen próbáltam : Miskolcon, Sopronban, Székesfehérvárott és a szülők olyan szívesen fogadták mindenütt, hogy jövőre minden középiskolai lelkigyakorlatomat összekötöm majd ilyennel. Esztergomban ezidén még csak egy szülői konferenciára szorítkoztunk s a lelkigyakorlatos atyának sokáig kedves emléke marad az impozáns számú, figyelő szülői hallgatóság. Bár az ő lelkükben is ép ilyen sokáig visszacsengenének az ott hallott gondolatok, kérések ! . . . Szedjétek össze a morzsákat is, hogy el ne vesszenek ... — erre tanított Krisztus a csodálatos kenyérszaporítás alkalmával. Hát szedjük össze őket ! * * * Három nagy tényezője a diákfiúk nevelésének : az édesanya, édesapa és az iskola. Szó essék mind a háromról. Nagy ugar a fejlődő fiú lelke. Isten napszámosai törik az ugart és munkálják és vetik bele a jó magot, hogy százszoros termést hozzon az Úrnak. Minden egyes munkásnak megvannak az ő órái, amikor övé a fiú lelke és megvannak a vetőmagjai, amelyeket más nem tud belevetni, csak ő. Felosztják maguk között a szántóföldet és felosztják az időt, 1*