Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1928

4 folyik a római vér, midőn Róma a sok .ostorcsapás alatt tehetetlenül hever a porban, akkor tűnik fel Szent Benedek, hogy kivezesse a népeket a pusztulás birodalmából. Nemcsak külsőleg, hanem belsőleg, lelkileg is meg kellett változnia mindennek. Új kultúrát kellett fakasztani a romokból, hogy e korszak forrongó tömegei lecsillapodjanak. Erre a nehéz munkára vállalkoztak Szent Benedek és fiai. Felemelték a kétségbeesés szélén állókat, a testileg-lelkileg megtörteket. Ráveszik a népet a testi és szellemi munkára, a tudomány és művészet fáklyájának magasan hordozói lesznek. Keményen, szilárdan állanak az általános zűrzavar közepette, reményét csillogtatva egy jobb kor elkövetkeztének. Az akkori kor és állapotok jellemzésére álljanak itt Montalambert szavai : „A római állapotok romlottsága csakhamar megragadta és megmételyezte a fiatal, szenvedélyektől lángoló barbár törzseket. Erős életteljök csakhamar prédájává lesz a tehetetlen civilizáció tisztátalan csábításainak. A hódítás azon ponthoz ért, hogy már-már a gonoszságok fertőjévé vált és a világ azon veszély előtt állott, hogy urat cserél ugyan, de azért nem részesül jobb sorsban. Ki fogja tehát ezen zabolátlan népeket fegyelmezni? Ki tanítja meg őket azon nagy művészetre, hogy erkölcsösen éljenek és kormányozzák a meghódított világot? Ki mutatja meg nekik, miként kell új birodalmakat és egy új társadalmat alapítani? Ki ért hozzá, hogy miként kell őket hajlékonyakká tenni anélkül, hogy őket elpuhítsa? Ki óvja meg őket a mételytől? Ki gátolja meg őket abban, hogy ne rohanjanak a bűnökbe és ne rothadjanak meg, mielőtt megérnek? Az egyház a szerzetesek által. Kelet és Afrika távoli pusztáiból Isten egész csapat férfiút hív meg, kik sötét ruhába öltözvék, sokkal csüggedetlenebbek és türelmesebbek, sokkal fáradhatatlanabbak és szigorúbbak önmaguk iránt, mint valaha volt római, vagy barbár önmaga iránt. Zaj nélkül terjednek el az egész birodalomban, és midőn annak végórája üt, itt állnak a romok alatt nyugaton éppen, úgy mint keleten. A barbárok jőnek és úgy, amint ők előhaladnak, mellettük, előttük, oldalukon, mögöttük, mindenütt, hol öldökléssel és gyújtogatással pusztítva letelepednek, más békés harcos tömegek jőnek és hallgatva húzódnak meg a rombolás közepette ; új gyarmatok keletkeznek, tömörülnek és önmagukat feláldozzák, hogy a népvándorlások hadi útjain a nyomort enyhítsék és a győzelem gyümölcseit összegyűjtsék. Aztán, midőn a pusztítók mindent elárasztottak, mindent elpusztítottak, mindent meghódítottak, megjelenik ezen korszak nagy férfia: Szent Benedek jő. Ö lesz a munka, a szüzesség és az önkéntes szegénység törvényhozója. Fiai, kik hadseregét képezik, ezrivel vannak ; még a barbárok közül is jőnek hozzája ; még fejedelmük is eljön s földre borula előtte, Benedek felemeli őt és munkatársává-, szövetségesévé teszi- Oly szabályt ír, mely a következő hat század alatt mint az Üdv világítótornya fénylik Európa fölött, mely törvénye, ereje és élete lesz azon békés légióknak, melyeknek az lett a hivatásuk, hogy most ők árasszák el Európát, de a világrészek áldására, hogy azt romjaiból kiemeljék, elpusztított földjeit ismét megműveljék, pusztaságait benépesítsék és hódítóit meghódítsák. A római birodalom a barbárok nélkül a rabszolgaság és rothadás örvénye volt. A barbárok e szerzetesek nélkül valóságos chaoszt képeznek. De a kettő egyesülve, a germán népek és a szerzetesek új világot alapítanak, melynek neve kereszténység." Szent Benedek Krisztus után 480-ban született Nursiában (Norcia)