Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1928

5 az aniciek nemes patriciusi nemzetségéből. A családi élet békés szentélyében kapta első nevelését, itt vetették meg alapját annak a nagy műnek, amelyet az emberiség századok folyama alatt csak csodálni és utánozni tanult. Már kora ifjúságában testileg, lelkileg Krisztusban való tökéletesség vonásai láthatók rajta. Erőteljes, egészséges, az élet viszontagságaival dacoló testalkata, tiszteletet gerjesztő alakja, nemes magatartása volt. A lelki, szellemi tulajdonságokat is pazarul ruházta reá a Teremtő: kitűnő emlékező tehetség, éles elme, élénk képzelet, mély kedély, férfias természet, hős szellem, mind olyan tulajdonság, mely előre praedestinálja nagy dolgokra. Szent Gergely szerint „már kora ifjúságában férfias szivet mutatott s az erkölcsökben korát megelőzve soha sem engedett pusztán az élvezetnek, melyet valamely dolog nyújthatott neki, s míg e földön volt, melynek gyönyörei és javai bőségben állottak előtte, mindig megvetette a világot hiú örömeivel és virágaival." Az elemi oktatás éveinek elmultával szent Benedek elindul a szülői házból, Nursiából, hogy tudományt, magas műveltséget szerezzen a római híres iskolákban kiváló mesterektől, ahol az előkelő családok gyermekei a kapitóliumi iskolákban tanulták a világi tudományokat. Rómában megismerkedhetett a katakombákkal, ahol a dicső szent vértanuk testei pihentek, láthatta a gyönyörű bazilikákat, templomokat, erőt meríthetett az eléje tornyosuló nehézségek leküzdéséhez. A keresztény Róma azonban még mindig birkózott a pogány Rómával. Egymás mellett állottak a pogány bálványtemplomok és a keresztény bazilikák. Úton, útfélen feltűntek még a pogány istenségek szobrai. Az iskolák még mindig pogány szellemet leheltek. Az ifjú Benedek látta sok nagyra hívatott, jónevelésű társának tönkrejutását, eldurvulását. Az ő mélyen vallásos lelke visszaborzadt a reá váró megpróbáltatásoktól. Ott is hagyta Rómát minden művészetével, katakombáival, hatalmával, templomaival, tudományával. Féltette magát az elhervadástól, a kétkedéstől, a hitetlenségtől. Nem akart alacsony, anyagias gondolkodásúvá válni. Az Istenért mindent odaadó nagy példák lebegtek szemei előtt, akik elhagytak fényt, pompát, vagyont, kényelmet, hogy Krisztust annál hívebben követhessék. A tökéletesedés szent vágya kivitte tehát Benedeket Subiaco zordon vidékére. Ott tartózkodott egy barlangban megfeledkezvén mindenről, ami világi. Ott imádkozott, tanult, böjtölt, szemlélődött a magányban. Ott fegyelmezte lelkét, nevelte testét a nehézségek elviselésére. A magány édes perceit azonban nem sokáig élvezhette. Közelről és távolról, világiak és papok, előkelők és szegények siettek hozzá, hogy bölcs tanácsát kikérjék. Egyre jobban szaporodott tanítványainak száma, úgyhogy néhány év múlva Subiaco vidékén már tizenkét kolostort alapított számukra. Nagy híre eljutott hamarosan Rómába, a társadalom első osztályaiban, az előkelők és a nemesség házaiban Szent Benedek intézményeiről beszéltek. A szülők határtalan örömmel vették tudomásul, hogy van gyermekeik számára hely, ahol őket a világ romlásaitól megmenthetik. A legelőkelőbb családok bízták Szent Benedekre fiaik nevelését, és a legnagyobb örömük az volt, ha a szent férfiú felvette őket rendjébe. Hiszen ő mindenkinek szerető, gondos atyja volt, aki tanáccsal és tanítással járt közöttük, segített és gyógyított, mint őrködő pásztor, mint mély érzelmű és tudású tanító és nevelő. Mikor már benépesedtek a Subiaco-környéki kolostorok, mikor már