Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1926

25 jót, nemeset, fölemelőt a saját lelkében fejleni sejt és érez. Ezért helyezi szt. Imrét oly magasra hitünknek ereje. Pedig küzdelmei neki is voltak, de azt nem látta meg a világ; összeszorított ajakkal, némán harcolta azokat végig. Szt. Imre úr volt, ura érzéseinek. Erős kísértésekkel neki is meg kellett birkóznia, a képzelet csalóka álmai és a való élet ereje őt is vonták, az érzékek pergő tüze őt is célba vette, mert hiszen a királyi bíborban is ember maradt, de az ő jellemének páncélzata e tűzben nem olvadt meg. Szt. Imre hős volt, legyőzte önmagát. Neki is voltak nehéz órái, de a lelki küzdelmekben is úgy szokott az történni, mint a reális világban, hogy az ember arra az oldalra esik, amerre hajlik; aki a bűn felé hajlik, könnyen bűnbe esik; míg akit az erény deleje vonz, az önfegyelmezés féke tart, az megőrzi egyensúlyát. Az erény a megpróbáltatás tüzében acélozódik visszahatásra képes erővé, aminthogy a jellem szépsége is nehéz helyzetekben, válságos pillanatokban ragyog fel legfényesebben. Bármennyire szűkszavú is tehát a krónikás szt. Imre életrajzának megírásában : egy bizonyos, hogy ifjan is szent volt, a tisztaságnak Istentől kiválasztott daliája. Miben követhetitek szt. Imrét? Miként lehet mai életviszonyaitok keretei közé beilleszteni az ő eszményi képét? E törekvéstek bizonyára nem merülhet ki abban, hogy nevét megünneplitek az év egy napján s aztán elvesztitek őt szem elől ; ha egy rövid ideig elmélkedtek fölötte, aztán éltek tovább és közöny oltja ki a szent fellángolást. Kedves ifjak, én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ti mindnyájan tiszta érzésű, vallásos, színmagyar ifjak vagytok, méltók arra, hogy'szt. Imre szelleme barátkozzék veletek. Te kedves magyar ifjú, fogadd szívesen ezt a jó barátot, ha belép szobád magányába, midőn lelked a képzelet szárnyán álmaid meseországába barangol, vagy szines ábrándokon mereng; bocsásd be szt. Imre szellemét szívednek ajtaján is, hadd lássa meg, hogy tiszta-e ott minden? Hadd nézzen körül kedvenc képeid és könyveid során, olvasmányaid között, nincs-e ott valami leplezni, valami rejteni való, tiszta-e ott minden ? Hadd vegyen részt a barátaiddal való társalgásban, hallja meg beszélgetésiek anyagát, enyelgő, fiatalos tréfáitok irányát, tiszta-e ott minden ? Vidd magaddal szórakozásod, örömeid közé, tárd fel előtte bizalmasan bensőd világát, bocsásd be legrejtettebb gondolataid páncéltermébe, hol vágy és vér találkozik, tiszta-e ott minden ? Te kedves magyar ifjú, ki nemes tartalmú életre készülsz, kell-e ez a jó barát? Miért is zárnád be előtte szívedet? Talán azért, mert szt. Imre az erény és tisztaság? Hiszen ezt az erényt, ezt a tisztaságot ülteti, ápolja, óvja lelketekben a vallásnak isteni szeretettől gyengéd keze, erre építi fel belétek helyezett reményét a társadalom, a haza ; ennek kultuszában forr össze és találja meg boldogságát és békéjét a család élete, melynek gondviselő melege, áldozatkész szeretete a ti életeteknek, nevelésieknek, boldogulástoknak is alapja. Sokszor halljátok, hogy tiétek a jövő, hogy ti vagytok a jövő ; úgy is van ; ez a jövő pedig annál tisztább, annál derültebb, annál ragyogóbb lesz, minél több fehéret visztek beléje a lelketekben. Ez a világ emberekből áll és minden gyermekben megújul, új reménység zöldje minden újszülött. A család féltő szeretettel, meleg gyöngédséggel őrzi a csemetét; a fejlődő lélek rügyeit az anyai szív heve pattantja ki; az anya karjaiban a szeretet, keblében a remény együtt növekszik gyermekével ; az anya elhárítani igyekszik a gyermeke útjából az akadályokat, az apa inkább arra tanítja gyermekét, hogyan kell az akadályt legyőzni; amott a szeretet,