Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1926

11 hová erőszakkal gyömöszöltek be egy rakás diákot s azoknak egyetlen gondjuk az, hogy minél előbb kikerüljenek onnan. A kedves otthon fogalmát kell tanítványainkkal az iskolában is szemléltetni s állandó szoktatással megkedveltetni. Nem tudom elképzelni, hogy e tekintetben egy-egy lépéssel ne tudnánk előre haladni, ha egyszer megindultunk. Ismerem a nehézségeket, amelyek az iskola nevelő munkáját megbénítják, a tanár tiszteletre és elismerésre méltó buzgóságát fokozatosan elkedvetlenedésre változtatják; tudom azt is, hogy a leszegényedés egymagában súlyos akadálya a haladásnak, de mégis vallom, hogy az iskola egységes akarata, a tanártestület közös elhatározása, következetes munkája nem lehet eredmény nélkül. Arról pedig szentül meg vagyok győződve, hogy ilyen környezetben és lelkileg kedvező dispoziciók mellett nyolc évi szakadatlan szoklatással több örömmel dolgozó ifjat lehet az iskolából kibocsátani, mint ha az iskola csak a tanulmányok eredményének igazságos elbírálását teszi feladata tárgyává. És meg vagyok arról is győződve, hogy hazánknak és nemzetünknek kevesebb tudósra s több dolgozni szerető emberre van szüksége. A vetélkedések beteges izgalmát váltsa fel az egymást emberérzéssel támogató közös munka. Legyen elismerése a nemesebb értékeknek, a derék tanulót becsültessük meg társaival, akikért önzetlenül dolgozik; tegyük az iskolát a lelki fejlődés középpontjává s ezzel magát a tanári nevelőmunkát is olyan tiszteletreméltóvá tesszük tanítványaink s a szülők szemében, hogy tekintélyünk lerombolása miatt nem kell majd panaszkodnunk. És minden fáradozásunknak megadja jutalmát azoknak az ifjaknak szerető bizalma, tartós ragaszkodása, akiket az élet útján biztos kézzel igazítottunk. Gaal Mózes.