Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1926

Az intézet múltja. A mai főgimnázium ősének az esztergomi káptalani iskolát tekinthetjük, mely 1000 körül már bizonnyal állott és 1543-ig a török hódoltságig működött. Első mesterei a dolog természete szerint bencések voltak, mint lector és cantor kanonokok. Később világi papok jöttek, de névszerint csak a XII. század végéből ismerjük az iskola egy-két tanítómesterét. Tamás lectorkanonok (1342—1345.) esztergomi érsek lett, többen püspökségre emelkedtek. Budai János pedig (1309.) az ú. n. Krisztustársaságot alapította szegény tanulók számára. 1543-tól 1696-ig azután szünetelt a nagynevű iskola, mely elemi és középfokú ismeretek mellett egyben-másban magasabb fokú képzést is nyújtott. Az új iskolának, immár gimnáziumnak alapítója Széchenyi György esztergomi érsek volt, aki 1687-ben 50.000 forint alapítványt tett, hogy ebből a jezsuiták vezetése alatt gimnázium és rendház létesüljön. Az iskola működése azonban csak 1696-ban indult meg a mai primási palota helyén lévő épületben először egy, majd két, 1729-től három osztállyal, de ezek mindegyike tulajdonképen kettőt-kettőt jelentett. A tanárok száma mindössze négy volt, majd mind jezsuiták 1773-ig, mikor a rend feloszlott. Ezóta a szt. ferencrendiek, világi papok és világiak vegyest tanítottak. Az intézetet azonban áthelyezték a Vízivárosból a kir. városba, ahol a városháza mellett építettek számára emeletes, tornyos épületet (1778.), amelyben manap az elemi leányiskola van elhelyezve. Régi tanárai közt nevezetesek Révay Miklós piarista, Rajnis József, Spangár András jezsuiták. 1808-ban a szt. Benedek rend vette át a gimnázium vezetését. A hatosztályos intézetet azután 1852-ben átalakították 8 osztályú főgimnáziummá, melynek mostani díszes épülete másodízben 1900-ban épült.