Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1926

10 megbízhatók voltak, mert a kisebb tanulókat évek óta, tehát már az intézmény létesítése előtt következetesen hozzászoktattuk, hogy a felügyelői tisztet végző nagyobb diákoknak föltétlenül szót kell fogadni. Ha az intézet 600, később 800 tanulója kivonult testületileg, vagy az akkor Budapesten kötelezővé tett Uránia előadásra ment, minden osztálynak volt két nagyobb diák vezetője és rendbetartója, akik az osztályfőnek segítői vagy igen gyakran — helyettesei voltak. így szoktak hozzá az engedelmeskedni előbb megtanult ifjak a rend fenntartásához, vagyis a parancsoláshoz. Elősegítette a fegyelmezettséget az a tisztességes hang is, mellyel a nagyobb diákok rendelkeztek, s az, hogy a nagyobb diákoknak nem volt szabad a kisebbeket tettleg bántalmazni. A diákoknak egymáshoz szoktatását elősegítette az iskola-családok gyakori egybegyűjtése. Az intézet remekszép, tágas lépcsőháza volt a gyülekező hely. Minden osztálynak megvolt a maga elhelyezkedése, tágas, kényelmes. A tanulóknak nem kellett terembe ki- és betolakodni. Jól láthatták egymást. A rendetlenkedésre hajlamosoknak sem lehetett módjuk arra, hogy nyüzsgölődjenek, mert a plénum áttetsző helyrajza nem engedte meg, hogy a rendetlenkedés okozója szembe ne ötöljék. Mert az bizonyos, hogy a tömegbe verődött ifjúságot a helynek szűk volta akaratlanul is rendetlenkedésre csábítja. Végre az ifjúság a rendet is megszokja, ha azt tőle következetesen és szigorúan megköveteljük: de sokkal értékesebb a hozzászoktatás, melynek kevesebb nyűgét és kényszerűségét érezi, ha végül kénytelen maga is belátni, hogy van valami kellemes a rendben s a rendet magáért a rend kedvéért keresi. Ezzel a legszorosabb összefüggésben van az iskolaépületnek tisztasága és rendes volta. A tanuló ifjúságnak belevonása az iskolaépület rendjének és tisztaságának gondos és szerető ellenőrzésébe és fenntartásába a nevelés szempontjából fontos mozzanat. Éreztetnie kell az iskolának, hogy a rend, tisztaság, Ízlésesség, amely az iskola belsejében megnyilatkozik, amely szemnek tetsző és kívánatos: hozzátartozik az ifjúság tisztességéhez és becsületéhez. A közös tisztesség és becsület ellen követ el vétséget az, aki a maga munkájával nem járul hozzá ezeknek a megőrzéséhez. Nem csupán arról van tehát szó, hogy ne rongáljuk a közös vagyont, hanem arról, hogy védelmére keljünk, tisztán tartsuk, gondunk legyen e rend és tisztaság fokozásához. Minden osztály közös tanulóhelyiségei azoknak, akik napról-napra négyöt órát töltenek benne hasznos és kedves munkában. Ezt a közös tanuló helyiséget mindenki a magáénak vallja, örvendenie kell, ha a padok nem tele firkáltak, a padlót nem borítja papírdarab, szenny, ha a falak nincsenek bemázolva ; ha a falakon Ízléses elrendezésben szemléltető képek lógnak, hátha még virág is van az asztalon vagy az ablakok párkányán ! Mintha nem is osztályterem, hanem társalgó szoba volna, ahová vendégeinket vezetjük be. Midőn ezt írom, lelki gyönyörűséggel gondolok egyik-másik iskolánkra. Családias jellegük, példás tisztaságuk olyan fölemelő, megnyugtató hatással van reám. Mennyire elüt ez a sablonos iskolák ridegségétől ! Itt nem kell azt éreznem, hogy hivatali helyiségben vagyok, ahol a szakleltár darabonként felsorolja a vagyon állagot, de a lelki vagyonról, az erkölcsi értékről nem igen esik szó. Finomabb érzék hogy fejlődhetnék ki a poros muzeumban,