Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1926

10 megbízhatók voltak, mert a kisebb tanulókat évek óta, tehát már az intéz­mény létesítése előtt következetesen hozzászoktattuk, hogy a felügyelői tisz­tet végző nagyobb diákoknak föltétlenül szót kell fogadni. Ha az intézet 600, később 800 tanulója kivonult testületileg, vagy az akkor Budapesten kötele­zővé tett Uránia előadásra ment, minden osztálynak volt két nagyobb diák vezetője és rendbetartója, akik az osztályfőnek segítői vagy igen gyakran — helyettesei voltak. így szoktak hozzá az engedelmeskedni előbb megtanult ifjak a rend fenntartásához, vagyis a parancsoláshoz. Elősegítette a fegyelme­zettséget az a tisztességes hang is, mellyel a nagyobb diákok rendelkeztek, s az, hogy a nagyobb diákoknak nem volt szabad a kisebbeket tettleg bán­talmazni. A diákoknak egymáshoz szoktatását elősegítette az iskola-családok gya­kori egybegyűjtése. Az intézet remekszép, tágas lépcsőháza volt a gyüle­kező hely. Minden osztálynak megvolt a maga elhelyezkedése, tágas, kényelmes. A tanulóknak nem kellett terembe ki- és betolakodni. Jól láthatták egymást. A rendetlenkedésre hajlamosoknak sem lehetett módjuk arra, hogy nyüzs­gölődjenek, mert a plénum áttetsző helyrajza nem engedte meg, hogy a ren­detlenkedés okozója szembe ne ötöljék. Mert az bizonyos, hogy a tömegbe verődött ifjúságot a helynek szűk volta akaratlanul is rendetlenkedésre csá­bítja. Végre az ifjúság a rendet is megszokja, ha azt tőle következetesen és szigorúan megköveteljük: de sokkal értékesebb a hozzászoktatás, melynek kevesebb nyűgét és kényszerűségét érezi, ha végül kénytelen maga is belátni, hogy van valami kellemes a rendben s a rendet magáért a rend kedvéért keresi. Ezzel a legszorosabb összefüggésben van az iskolaépületnek tisztasága és rendes volta. A tanuló ifjúságnak belevonása az iskolaépület rendjének és tiszta­ságának gondos és szerető ellenőrzésébe és fenntartásába a nevelés szem­pontjából fontos mozzanat. Éreztetnie kell az iskolának, hogy a rend, tisztaság, Ízlésesség, amely az iskola belsejében megnyilatkozik, amely szemnek tetsző és kívánatos: hozzátartozik az ifjúság tisztességéhez és becsületéhez. A közös tisztesség és becsület ellen követ el vétséget az, aki a maga munkájával nem járul hozzá ezeknek a megőrzéséhez. Nem csupán arról van tehát szó, hogy ne rongáljuk a közös vagyont, hanem arról, hogy védelmére keljünk, tisztán tartsuk, gon­dunk legyen e rend és tisztaság fokozásához. Minden osztály közös tanulóhelyiségei azoknak, akik napról-napra négy­öt órát töltenek benne hasznos és kedves munkában. Ezt a közös tanuló helyiséget mindenki a magáénak vallja, örvendenie kell, ha a padok nem tele firkáltak, a padlót nem borítja papírdarab, szenny, ha a falak nincsenek bemázolva ; ha a falakon Ízléses elrendezésben szemléltető képek lógnak, hátha még virág is van az asztalon vagy az ablakok párkányán ! Mintha nem is osztályterem, hanem társalgó szoba volna, ahová vendégeinket vezetjük be. Midőn ezt írom, lelki gyönyörűséggel gondolok egyik-másik iskolánkra. Családias jellegük, példás tisztaságuk olyan fölemelő, megnyugtató hatással van reám. Mennyire elüt ez a sablonos iskolák ridegségétől ! Itt nem kell azt éreznem, hogy hivatali helyiségben vagyok, ahol a szakleltár darabonként felsorolja a vagyon állagot, de a lelki vagyonról, az erkölcsi értékről nem igen esik szó. Finomabb érzék hogy fejlődhetnék ki a poros muzeumban,

Next

/
Thumbnails
Contents