Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1925
14 A felsőosztályúak kongregációjának 71 rendes tagja volt és 5 jelöltje; az alsóosztályúak kongregációjának 43 tagja és 31 jelöltje volt. Az alapszabályok értelmében tiszti gyűlést általában havonkint egyszer, rendes gyűlést pedig kéthetenkint tartottunk. A gyűléseken a beszédeket a prézesek tartották. Szakosztályok is voltak, még pedig a következők : a gyakori áldozók szakosztálya. E szakosztály tagjai kötelezték magukat, hogy havonkint legalább kétszer a szentgyónáshoz és a szentáldozáshoz járulnak, így aztán minden ünnep- és vasárnapon legalább 20—30 áldozó volt. A sajtó-szakosztály tagjainak kötelessége volt a kath. sajtó propagálása. Az ünnepélyrendező-szakosztály tagjai a prézest támogatták az ünnepélyek rendezésénél. Itt köszönjük meg Tóth Viktor VIII. o. tanulónak sok fáradságát, amellyel évek során át segítette a prézeseket a rendezésben. Ünnepélyünk az év folyamán több is volt, nevezetesen nov. 5-én, Szent Imre herceg tiszteletére, amikor is szavalatokból és zeneszámokból álló szép kis ünnepéllyel kedveskedtünk égi pártfogónknak. Dr. Janota Cirill úr volt az ünnepi szónok, ki a szentek zsenialitását fejtegette, rámutatva azok erényeire. A magas röptű beszédnek nagy és maradandó hatása volt. A főünnepélyünk dec. 8-án volt, a tagfelvétel napján, a Szeplőtelen Szűz tiszteletére. Calderoni de la Barca: A szentmise titkai c. művét adtuk elő. Az egész mű alapos átdolgozásban, énekkel és zenével kísérve került előadásra. A sok fáradság meghozta a gyümölcsöt, amennyiben aligha hisszük, hogy aki látta ezt a szép misztérium-drámát, valaha is elfelejtse. Az előadást Jándi Bernardin celldömölki apát úr őméltósága vezette be szép beszéddel, amelyet éppen szépsége miatt itt közlünk. Főmagasságú Bíbornok Hercegprímás Úr! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Nékem mostan kedves rendtársaim bizalmából az a feladat jutott, hogy a következő programmpont számára hangulatot ébresszek, azaz jobban mondva: előkészítsem a lelkeket, hogy ez a hangulat harmonikus lelki élménnyé váljék nemcsak a rövidke ünnep, hanem az egész élet számára. Az egész életre! Nem akar ez lenni nagyot mondani akarás? Korántsem. Hiszen az emberi lélekben van valami nagyvonalúság, a fenséges, az örökkévalóság után való vágyakozás, amit szt. Ágoston emigyen fejezett ki : Nyugtalan az én szivem, míg csak tebenned meg nem nyugszik, én Istenem ! Néhány héttel ezelőtt levelet kaptam egy ismerősömtől, akit sorsa Zemplén megyének egy protestáns falujába vetett. Sem ott, sem a közelben kath. templom nincsen, így bizony vasárnap misét sem hallgathatott. Az egész levélből valami bánatos, epedő hanghullám csapott meg, amely végre e szavakban nyugodott meg: most látom csak, most érzem, ebben a környezetben jutottam tudatára annak, mi nekünk katholikusoknak a szt. mise és a szt. áldozás ! Nálunk is már, de főleg a külföldön széles, hatalmas gyűrűket vet a liturgikus mozgalom, melynek az a célja, hogy ne csak a pap, hanem a szt. misét hallgató emberek is vegyenek részt a szeplőtelen áldozat bemutatásában. Ne mint passzív szereplők és jelenlevők a szt. misével össze nein függő imádságok mondásával kisérjék a szt. cselekményt, hanem mint aktív szereplők mondják a szent mise szövegét s a telkükön szűrjék át meg át mindazon érzéseket, melyeket ez a magasztos áldozat kelt életre bennök: a hódolat, az engesztelés, a hála és könyörgés érzéseit. Ez pedig annál is inkább szükséges, mert valamikor maguk a hívek adták az áldozati tárgyakat:
