Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1918-19
3 tottak irgalmat, kegyetlen kínzásokkal koncolták föl valamennyit. A mi növendékeink közül mindössze egy sebesült meg súlyosan, de ezt még idejekorán áthozták városunkba. Az esti órákban megindult ágyútűz megrongálta iskolánkat is, de szerencsére a shrapnellek nem okoztak helyrehozhatatlan károkat. A kevés számú kommunista érzelmű tanulóval szemben ifjúságunk nagy többsége hiven kitartott vallásos és hazafias meggyőződése mellett, eljárt szorgalmasan a vallástani órák helyett megtartott lelki tanításokra, tüntetőleg vett részt az Űrnapján és Jézus szents. Szive tiszteletére megtartott körmeneten, testületileg énekelte a Himnuszt, felvétette magát tanárai biztatására „az ifjú munkások" szakszervezetébe, hogy számával, szavával ellensúlyozza a romboló irány híveinek működését. A proletárdiktatúra bukása után pedig első gondolatuk a sz. kereszt volt, behatoltak az iskola épületébe és visszahelyezték a lépcsőházba a nagy feszületet. A kommunista uralom nem kimélte meg a tanári kart sem. A szociáldemokraták ellenséges érzülete a kath. egyház és papjai iránt ismeretes volt mindnyájunk előtt, de azt a forró gyűlöletet, amely boszútól lihegő vezetőik lelkében égett, csak Kunfi Zsigmondnak márc. 8-án az esztergomi vármegyeházán előadott beszédéből ismertük meg. Üres szofizmákkal, vakmerő ferdítésekkel telt szenvedélyes kitöréseiben pusztulásra kárhoztatta a kath. egyházat, mert nem akadályozta meg a világháborút. Kevéssel utóbb uralomra jutva első sorban a magyar tanítórendeket Ítélték halálra, államosították iskoláikat, majd felszólították a szerzetes tanárokat olyan nyilatkozat kiállítására, hogy az egyházi szolgálatból kilépnek és világiakká lesznek, más szóval megtagadják papi és szerzetesi mivoltukat, elhagyják hűtlenül Rendjüket és árúba bocsátják becsületüket. Ilyen nyilatkozatot jellemes ember nem Írhatott alá, a magyar Sz. Benedek-rendben nem akadt egyetlen egy áruló sem. Tagadó válaszunkra nem sokáig késtek programmjuk végrehajtásával. Június 4-én lefoglalják iskolánkat, 12-én a liquidáló bizottság birtokába veszi székházunkat összes alapítványaival és fölszerelésével, júl. 2-án pedig felszólítást kaptunk a művelődési biztosoktól, hogy egy héten belül hagyjuk el székházunkat. Jó barátaink közbenjárására a helyi direktórium megakadályozta egy ideig a rendelet végrehajtását, de 26-án megjelent Apáti helyettes vallásügyi liquidator és az egybehívott szerzetes tanárok előtt kijelentette, hogy ha 30-ig ki nem költöznek lakásukból, terror-csapattal kényszeríti rá őket, de ezen esetben nem vállal felelősséget életükért sem. Ugyanakkor az egyik művelődési biztos kieszközölte a lakáshivatalnál, hogy a kiűzött bencések Esztergomban lakást ne kapjanak. Engedve az erőszaknak a jelzett napig búcsút vettünk működésünk színhelyétől, elszéledtünk minden irányban, az üresen maradt székházat pedig a művelődési biztosság vette birtokába. Ekkor még nem sejtettük, hogy a proletáruralom bukása küszöbön áll, azzal a tudattal vettük kezünkbe a vándorbotot, hogy elveink, eskünk becsületes megtartása megédesíti a számkivetés napjait s az irgalmas Isten megmenti hazánkat, egyházunkat a féktelen dühöngőktől. Kilakoltatásunk hirére dr. Csernoch János biboros-hercegprimás ur klasszikus latinságú levelében fejezi ki sajnálkozását a bencés tanárok távozása miatt, egyrészt mert fáradhatatlan buzgósággal és kiváló szeretettel munkálkodtak a növendékpapok szellemi kiképzésén, másrészt mert aggódik, hogy távozásukkal az ifjúság nevelése a vallás iránt ellenséges érzületű tanítók kezébe kerül ; állhatatosságuk dicséretével biztosítja őket mindenkori jóindulatáról. De mély részvéttel vett búcsút a tanári kartól a város közön-