Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1918-19

4 sége és a tanuló-ifjúság is, megható módon juttatták kifejezésre őszinte ragaszkodásukat. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága visszatérésünk után, szeptember 10-én nyújtja a Szent Benedek-rendnek és az esztergomi tanári karnak elismerése pálmaját s kívánja újra felvett hazafias tevékenységükre Isten áldását. A szeptember 14-én megtartott Veni Sanctén intézetünk régi tanítványai is megjelentek, utána pedig részt vettek a főgimnázium dísztermében megtartott sz. kereszt-visszahelyező ünnepségen. Ezt az alkalmat használta föl dr. Antóny Béla úr, városunk ékesszavú polgármestere, hogy Esztergom szab. kir. város közönsége nevében visszaadja a jogtalanul elvett épületet a Sz. Benedek-rendnek. A szülők háláját Palkovics László alispán úr tolmácsolta lelkes beszédében, majd dr. Walter Gyula püspök úr tömör gondolatokkal, mély igazságokkal telített, magasan szárnyaló beszédében a régi tanítványok köszönetét és hálás szeretetét juttatta kifejezésre. Az elhangzott üdvözlésekért és megnyilvánult jóindulatért az intézet igazgatója mondott köszönetet s biztosította az egybegyűlteket, hogy a tanári kar ezután is ugyanazon szellemben oktat és nevel, ugyanazon fenséges eszmék szolgálatában fog állani, mint amelyek kilencszáz éven át a magyar Sz. Benedek-rend tradíciói voltak. A virágokkal díszített feszületek ünnepies visszavitele az egyes osztályokba fejezte be az emlékezetes ünnepséget s tette rá a proletárdiktatúra gyászos uralmára iskolánk zárókövét. Változások a tanári karban. Főapáti intézkedésre Parcsami Henrik Győrré, Horváth Kandid pedig Pápára került tanárnak, helyüket Varga Sebestyén és Kiss Kázmér foglalták el. Változás a tankerület vezetésében. Az iskolai év közepén, 1919. februárjában vesztettük el tankerületünk vezetőjét, dr. Badics Ferenc tank. kir. főigazgató urat, aki egy emberöltőn át végzett tanári, igazgatói és főigazgatói munkássága után nyugalomba vonult, hogy zavartalanul szentelhesse minden idejét kiváló eredményekben gazdag irodalmi működésének. A tanári kar mindenkor igazságos és méltányos elöljáróját, megértő vezetőjét, ifjúságunk atyai jóakaróját tiszteli benne; a legnehezebb körülmények között kifejtett négy éves főigazgatói működése alatt példaképünk volt a lelkiismeretes kötelességteljesitésben, buzditónk a valláserkölcsös és hazafias nevelésben, bölcs irányitónk, támogatónk az oktatás munkájában. A hála és tisztelet kötelékei mindenkorra hozzákapcsolják a tanári kart és ifjúságot egyaránt. Utóda a tankerület vezetésében Gaál Mózes kir. főigazgató úr, aki már előzőleg is segítőtársa volt a távozó főigazgatónak. A vallásos nevelés, amíg lehetséges volt, a megszokott mederben folyt. November 2l^én Erdély apostoli lelkületű püspöke, gr. Majláth Gusztáv tartott lelkes buzdító beszédet ifjúságunknak s kérte őket, hogy ajánlják föl imádságukat, sz. gyónásukat és áldozásukat első sorban a sokat szenvedő Erdélyért, azután az egész haza javáért és boldogságáért. Késő estig gyóntatott, másnap sz. mise alatt megáldoztatta az ifjúságot s újra buzdította őket, hogy buzgó imádsággal őrizzék meg tisztaságukat, szeressék a munkát, teljesítsék lelkiismeretesen kötelességeiket. Egészségi állapot. Növendékeink szívós szervezete győzedelmeskedett a spanyol járványon, halálosan csak egy derék tanulónknál, a III. osztályos Laczkó Imrénél végződött a betegség. Előzőleg, augusztusban költözött el az élők sorából legkiválóbb tanítványaink egyike, a szelidlelkű Jacoby László VI. oszt. tanuló vérmérgezésben. Mindkettőért gyászmisét tartottunk s közösen imádkoztunk lelkük üdvösségeért.