Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

5 repelt fejtegetéseiben, de a szegényes ruha drágaköveket takart, bölcseségének egész tárházát ragyogtatta ilyenkor előttünk. Minden egyes tantárgynál tudott valami praktikus módot, módszertani fogást vagy szemléltető eszközt ajánlani, csakhogy megkönnyíthesse a tanulók munkáját. Filologiai kiváló készültsége, széleskörű olvasottsága ilyenkor aratta legszebb diadalait, mert szinte kaleidoszkopszerűen varázsolta elénk a nyelvi tanítás élénkebbé és eredményesebbé tételére irányuló változatos eszközöket. E sokirányú ismeretgazdagsága okozta, hogy figyelme a legaprólékosabb részletre is kiterjedt s nem mulasztotta el a tanárkarok figyelmét mindegyikre külön is felhívni. A hivatalos kötelességeinek teljesítésében tanúsított mintaszerű pontossága, kiváló rendszeretete, bámulatos munkabírása hasonló erényeket követelt másoktól is, úgy hogy már a kisebbfokú eltérés vagy mulasztás is megütközést váltott ki belőle és csak ritkán tudta hallgatólagos beleegyezésre bírni igazságos kritikához szokott lelkiismeretét. Ilyen aprólékos megjegyzései, a rendeletek, utasítások végrehajtásában követett pontos alkalmazkodása miatt sokan kicsinyeskedőnek tartották. De még ezek is meghajtották előtte mindenkor tiszteletük, becsülésük zászlaját és elismerték, hogy minden gondolata az iskoláé, egyedüli célja a középiskolai oktatás felvirágoztatása s összes törekvései az ideálokért való lelkesedésből fakadnak. Magánérintkezésében a legnagyobb udvariasság, lekötelező szívesség, mások megbecsülése és — amit elsősorban kellett volna említenem — páratlan szerénység jellemezte. A közéletben nem kívánt szerepelni, gondosan kerülte a nyilvánosság zaját. Az iskolai tanítás csendjében, hivatala szerteágazó ügykörében és olvasmányai között érezte magát a legjobban. Súlyos betegsége pár hét alatt megőrölte erős, szívós szervezetét, s bár halála nem talált bennünket készületlenül, váratlanúl, mégis megrázta lelkünket és nehéz szívvel törődtünk bele a változhatatlanba, az isteni Gondviselés örök végzésébe. A magyar középiskolai oktatásügy felvirágoztatásában kifejtett félszázados munkássága nem enyészik el nyomtalanul, eszméi megmaradnak és lelkesedésre, kitartásra, az~ iskola nagyrabecsülésére intik régi munkatársait.