Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

Terlanday Emil háborús esztendő intézetünknek békében munkálkodó paptanárai közül is letarolta a maga áldozatát. Csendben, feltűnés nélkül dolgozgató munkásélet szűnt meg Terlanday Emil halálával. Szerzetesi hivatásán kívül pusztán a tudománynak élt, erre áldozván anyagi, fizikai és szellemi erejét. Iskolai nehéz elfoglaltságán kiviil a tudós társulatok körében is maradó emléket hagyott maga után értekezéseivel, előadásaival és a társulati szellem élesztésében kifejtett buzgóságával. És mindezt nehéz kórtól megtört, beteg testtel végezte. Körülbelül egy évtizede küzdött súlyos betegségével, mely gyógyulása után is többször annyira elgyengitette, hogy az előadásokat, vizsgákat kellett abbahagynia és nem egyszer tanítványai fogták föl gyengeségtől összeroskadó, törékeny alakját. De ami hiányzott testéből, azt pótolta akaratának törhetetlensége, állhatatos kitartásban nyilvánuló erkölcsi ereje. Csak igy magyarázható meg, hogy a szerzeteséletnek a gyöngék és betegek irányában megnyilvánuló különös figyelmét, a kényelmet és nyugalmat semmi áron nem óhajtotta, sem el nem fogadta. Utolsó tevékenysége, a vasárnapi ifj. exhortáció, már láthatólag nehezére esett, de még egy 24 óra múlva is elmondta szentmiséjét s csak ekkor adta meg magát sorsának, a rettentő kinok nyomásának. Bámulatosan mérsékelt és az egészségi szabályoknak nyomasztó szemmeltartásával beosztott életmódja mellett is bélbajt kapott. Ez rövidesen bélelcsavarodásba