Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

26 A fejedbe ne tedd soha is süvegem, Hanem mint uradnak add meg becsületem !" A végső általános tanulság természetesen — amint előre várhatni — ez: Asszonyok, ez illet titeket, tudjátok, Uratoknak szavát, hogy megfogadjátok, Süveget a kontynál nagyobbnak tartsátok — Mindenekben, a mint illik, uraljátok/" A vers hangjának naiv együgyűsége s egészének durvább tréfája ellenére is ki kell emelnem, hogy néplélektani szempontból értékes adaléknak tarthatjuk őseink házassági felfogására és jelképes beszédmódjára egyaránt. Mig e költemény a süveg és a konty vitájában magyarán, minden finomkodás nélkül allegorizálja a házasságbeli hatalmi versengést, addig akad egy másik emlékünk is a múltból, mely ugyan szintén jelképesen, de már finomabb tréfában — még pedig cselekvényben — tárja elénk a szerelmesek (v. házastársak) avégett való vetélkedését, hogy a ináig élő népi szólás szerint — „melyikük viselje a süveget". Ez pedig nem egyéb, mint a divatból régen kiment süveges tánc, melyet Apor a következőképpen ir le: „Volt süveges táncz is, az kit annak hittak; ott a férfi egy szép süveget az keziben vett s feltartotta, egyedül kettőt hármat tánczolva fordult, azután az melyik asszonyt vagy leányt akarta, tánczban elvitte, kettőt hármat fordultak; azonban az süveggel az leányt vagy asszonyt mind addig csalogatta, az mig az süveget elkaphatta, elkapván az asszony vagy leány, még kettőt hármat fordult véle, mintegy dicsekedvén az győzedelmén, azután megint olyan legényt, a kit akarat, elvitt, kettőt hármat fordulván véle, meg az legényt a süveggel kezdette csalogatni, mind addig, mig az férfi is elkapta; el kapván, szintén úgy tánczolt a férfival. (Oda fel kell vala írnom, hogy ott is ketten tánczoltak) mint oda fel leirám, itt is mikor jó mesteri voltak, mind az legény az leányt, mind az leány az legényt alkalmasint megfárasztotta." (Metam. 332—333.) Megjegyezhetni, hogy 1. ez a páros-szóló tánc, melyet Kisfaludy Sándor még ismert és táncolt egyik legsajátosabb