Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

27 nemzeti táncunk volt, melynek párját a külföldi táncok közt nem találjuk; 2. igen nagy valószínűséggel a nép köréből jutott a felsőbb körökbe s nem megfordítva; 3. cikornyátlan szép táncnak kellett lennie, mert még Bethlen Miklós erd. kancellár is kedvelte, aki pedig saját vallása szerint gyengébb táncos volt: „A süveges tánc igen kedves volt előttem" — irja autobiographiájában (Szalay L. kiad. 1858. I. 366.). Maga Apor is kiemeli róla a Metamorphosis verses kidolgozásában, hogy „igen kedves vala" (Mon. Hung. Hist. Script. XXXVI. 32.). Emlékét az újabb korra csak egy szólásmód tartotta fenn: „Szépen elkapta a süveget" (Dug. Példb. II. 268.), vagy csak „Elkapta a süveget (Erd., Közm. 353.), amely minden bizonnyal a süveges táncból eredett. (Már Dugonics is így magyarázza!). A süvegnek a táncban való szerepéről szólva, érdemesnek tartom mellékesen megemlíteni azt a hagyományt, melyet bizonyos Heidendorf nevű erdélyi szász jegyzett fel (1791) egyik erdélyi fejedelemnek sajátos táncszokásáról. Eszerint „

wenn der Fürst in Reihen tanzte und sein erster Minister hinter ihm d. i. er hatte ein grosses langes spanisches Rohr in der Hand und sein Zobelhut darauf aus Ehrfurcht gegen denselben mit unbedectem Haupte, in einem weit von der Tanzgesellschaft ihm gelassenem Kreise um seine Dame mit vielen Verbeugungen herum" (Ethnographia 1905. XVI. évf. 369.); vagyis — ha a fejedelem a táncolók közé vegyült akkor az első minisztere iránta való hódolatból hajadon fővel egy hosszú spanyol nád-pálcán tartotta a maga nyusztos süvegét. Hitelt érdemel-e vagy sem ez a följegyzés, bajos eldönteni, de mint sajátos udvari tiszteletadásmód kétségtelenül érdekes adalék a süvegnek cselekvésbeli jelképes használatáról. Már az előadottakból is többszörösen kitűnt, mily sok példabeszédük: szokásos kifejezésük, szólásmódjuk és közmondásuk volt őseinknek a süvegről. Ezek mindegyike külön-külön beszélő bizonyság arról, mennyire belerögződött ez a kedvelt ruhadarab a régi magyarok gondolatvilágába. Az eddig közölt szólásokat még szaporíthatom gyűjtésemből egynéhánnyal. Ezek: „Egy süveg alatt két fej" (Erd., Közm. 353.): két dudás egy csárdában.