Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

25 Ne mondják, hogy kontyért cseréltem süvegem, Talán bíróságom inkább elnyerhetem." De az asszony csak tovább pattog: „Kutya rossz embere, hogy mérsz te beszélni? Nem tudod-é, hogy majd meg foglak nyergeimi ? Kontyom süvegedért el fogom cserélni: Amit én akarok, azt fogod m ívelni." A férfiban mintha feltámadna erre az önérzet: „Egy asszony nem nyergel soha meg engemet, Nem is adom konty ért könnyen süvegemet." Am az asszony oly keményen válaszol neki, hogy egészen megjuhászodva kér tőle az előbbi kiszólásáért bocsánatot: „Ha többször ellened vétek, feleségem, Soha ne szenvedd el, csillagom, énnékem!" Sőt nagyobb engesztelést ajánl: „A fejedben tégy ed bodros süvegemet, A te fő kötőddel kötözzed fejemet!" Az asszony nyomban kap rajta : „Tedd le a süveget, nesze fogd a kontyom, Azt sem érdemled meg, a miképpen mondom." „Az illyen Katuskán csak előbb kell adni, Pad alá s ágy alá csak bé kell bujtatni." Férjemuram nagyon elrestelkedik a „katuska" jelzőért s boszszuságában visszaesik a fenyegető hangba, az elsőnél jóval erősebbe : „Ezt a vén kofát a lelkem gyűlöli — Mindjárt a malomba viszem megőrölni !" A megőrlés veszedelme azonban gyorsan észre téríti az aszszonyt; utoljára ő kér bocsánatot: „Nohát édes uram, békéljél meg velem, Ne vígy a malomba megőrölni engem ; Engedd meg, mit eddig ellened vétettem; Kedves társadnak tarts már ezután engem!" A férj méltósággal válaszol: „No, most megengedek, de többször ellenem Ne véts, mert testedet malomban töretem!