Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914
24 A házastársi jogokra vonatkozó eme hagyományos nemzeti elvet kiválóan jellemzi apáinknak ez a két régi közmondása: „Egy süveg alá nem fér el két fő" (azaz: nem lehet két parancsoló egy háznál. Kov. Példb. 15.) meg: „Előbb való a süveg a kontynál" (Vagyis: a férj a feleségnél. Erd. Közm. 428.); s ezeknek mintegy morális záradéka a következő harmadik: „Süveges asszony ebszokás" (Dug., Példb. II. 291.) Az élet azonban természetesen mint mai nap, úgy akkoron is mutatott az elmélettel ellenkező példákat, mikor a konty és a süveg harccal vagy anélkül szerepet cseréltek. 5 ezt kertelést nem szerető eleink azzal a fullánkos szokásmondással állapították meg, hogy „némely háznál asszony hordja az ura süvegét" (Kassai, Szókönyv V. 291.). Hogy azonban eme visszás állapot nem minden asszonynak tetszett, arra bizonyság Debreczen városa egyik 1759-beli jegyzőkönyvének följegyzése egy ott lakos menyecskéről, ki bizonyos peres ügyében igy bökkentette ki a magisztrátus előtt férje gyámoltalanságán való nemtetszését: „Még eddig a süvegre bíztam, de már a konty alól felelek" (Nyelvtud. Közlöny XXVI. évf. 344.) Thaly Kálmán értékes régi vers-gyüjteményének, a Vitézi énekek s elegyes dalok-nak II. kötetében egy terjedelmes 46 szakú allegorikus tréfás verset közöl „A férfi és az asszony versengenek" címmel (255 -264.) a 17. század végéről. Ez a költemény bár a kor Ízlésének megfelelő durva hangon, de egyébként eléggé ötletesen, gyökeres magyarsággal és népies zamattal, párbeszédes formában adja elő a férjnek és feleségnek szemrehányó zsörtölődéseit s főkép a házi hatalomért való versengését. A címe bátran lehetne akár „A süveg és a konty" is, mert ezekkel jelképezi a hatalmi köröket. Fokozatosan erősbödő kölcsönös szemrehányásokkal kezdődik a vers. A házasfelek válogatottabbnál válogatottabb csúfnevekkel illetik egymást, mind jobban hangoztatva, mennyire csalódott egyik a másikban. A bevezető szemrehányásokban és csúfolódásokban az asszony kerekedik felül, úgyhogy az eleinte nagyhangú férj megszeppen s jobbnak véli dolgát kérésre fogni : „Édes feleségem ne pirongass engem, Csak emberek előtt add meg becsületem :
