Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914
23 sátorának dombját a Garam-torokban vitézei saját süvegükkel hordták volna össze. „Rákóczy sátora dombon áll magában. * * * Friss kerek dombon áll tegnapi nap olta Nemcsak a sátor, a domb is azolta ! * * * Jó kurucz vitézek csak tegnap dombolták, A földjét kezekben süveggel hordották". A vers — kétségkívül azért, mert ki akarja emelni a cselekedet nemmindennapiságát és gyengédségét — még egyszer utána veti, hogy — „Süveggel hordották, a dombot úgy rakták!" Semmit se vonhat le a süveggel-hordás nemzeti sajáttosságából az a körülmény, hogy ujabban némelyek kétségbevonták a szóbeli költemény népi származását, mert magának a ténynek népi eredete minden kétségen felül áll. Bereg megyében ugyanis mai napig él a nép ajkán egy monda a „Szép asszony dombjá"-ról, melyet a hagyomány szerint katonák hordottak össze süveggel. A monda 11. Endre király idejében szerepelteti alakjait. Tehát a kuruc-kornál jóval régibb. (1. Ethnographia 1915. évfoly. 132—137. 1.). A süvegnek jelképi használatai közt leggyakoribb s talán legmagyarabb a férfi hatalom jelvényeül való alkalmazása a konttyal, mint a feleségi jog jelképével szemben. Katonás őseink mindig lenézték a gyenge, asszonyos férfiakat, amint nem kedvelték az uralkodni vágyó, férfiaskodó asszonyokat sem. Mind a két szélsőséget gúnyjuk célpontjává tették s válogatott csúfnevekkel illették. Az előbbieket apalinszivű (Apalin = Apollónia), katuska, katipila, tulipánpanna, zsuska, konty.otfeltévő, An da Pál hadába való stb., az utóbbiakat: süvegesasszony, szakállasasszony, Simonbiró csipkedő jelzőkkel emlegették. A házasságot oly szent szövetségnek fogták fel, melyben a hitvestárs feleség-nek megillető tisztes jogai vannak ; ámde azt tartották, hogy e szövetség feje csakis egy, a férfi lehet. Innét a férj rendes neve a magyar aszszony szájában: „Uram, az én uram."
